Téma: Hagyományőrzés

Hát köxi Bendzsókám, de Miskolc az már lent van a térképről. Inkább megvárom, amíg Suzu hazajön és levág egy desznyót a 2.kerületben....csak ne az enyémet.

én nem szeretnék veszekedni, de ezeket a földrajzi megnyilvánulásokat sztem hanyagoljuk...van akit ez megbánt...ennyi köszi

Sebaj Zsiri veszek neked egy updatelt autóstérképet karácsonyra, ezen ne múljon a disznóölésetek

Szent Miklós legendája, avagy hogyan is kezdődött...


Krisztus után 245-ben Kis-Ázsiában, Patara városában született, egy gazdagcsalád gyermekeként. Már gyermekkorában is történtek vele csodák. Alig kezdte el iskoláit, mikor Patara városában nagy járvány tört ki, és mint kisgyermek, árvaságra jutott. Ezért a szüleitől örökölt hatalmas vagyonával érsek Nagybátyjához, Patara város kolostorába költözött. Az ő felügyelete mellett nevelkedett, s gyermekévei alatt megszerette a kolostori életet, majd iskoláinak befejeztével a papi hivatást választotta. Életét az emberiségnek és a gyerekek tanítására szentelte. Bárki kérte, mindig segített.

Emberszeretete, segítőkészségének híre messze földre eljutott. Az emberek kezdték imáikba foglalni a nevét. 270-ben Jeruzsálembe tartó zarándokúton történtek miatt a tengerészek védőszentjévé vált! Zarándokútról visszafelé betért imádkozni Anatólia fővárosába, Myra városába, ahol legendás körülmények között püspökké választották. Ötvenkét évig volt püspök. Évek alatt a szeretete, a gyerekekkel, emberekkel való törődése miatt annyira megszerették, hogy nemcsak püspökük, de még vezetőjüknek is tartották. Vagyonát a gyerekek és az emberek megsegítésére fordította.

Egyszerű emberként élt a nép között, miközben tanított és szeretetet hirdetett. Éhínség idején a teljes egyházi vagyont a nép étkeztetésére fordította, amiért szembekerült az egyházzal, halála után ezért az engedetlenségért egyidőre ki is tagadták az egyházból! Minden este órákig sétált a városka utcáin, beszélgetett az emberekkel, figyelt a gondjaikra.

Így történt a legendáját alkotó eset is:
A kolostor szomszédságában élt egy elszegényedett nemes ember, aki úgy elnyomorodott, hogy betevő falatra is alig jutott. Három, férjhezmenés előtt álló lánya azon vitatkozott egy este, hogy melyikük adja el magát rabszolgának, hogy tudjon segíteni a családon, és hogy a másik férjhez tudjon menni. Ekkor ért a nyitott ablak alá Miklós püspök, és meghallotta az alkut. Visszasietett a templomba, és egy marék aranyat kötött keszkenőbe, és bedobta az ablakon. A lányok azt hitték csoda történt. Majd egy év múlva ugyanebben az időben még egy keszkenő aranyat dobott be a második lánynak. Kisiettek, mert lépteket hallottak az ablak alól, s akkor látták, hogy egy piros ruhás öregember siet el a sötétben. Harmadik évben ezen a napon nagyon hideg volt, és zárva találta az ablakot. Ekkor felmászott a sziklaoldalban épült ház tetejére, és a nyitott tűzhely kéményén dobta be az aranyat. A legkisebb lány éppen ekkor tette harisnyájáta kandallószerű tűzhelybe száradni, és az pont beleesett.

Az ismeretlen jótevőről kezdték azt hinni, a hóborította Taurus hegyről, mivel mindig ilyenkor télen történtek ezek a csodák, hogy maga a Tél-Apó jön el ezekkel az ajándékokkal. Az idő folyamán mégis kitudódott a titok, hogy a jótevő maga Miklós püspök. Ugyanis a legkisebb lánynak bedobott aranyban volt egy olyan darab, amit ahelyi aranykereskedő előzőleg adományozott Miklós püspöknek egy szerencsés üzletet követően. Ezt felismerve, már mindenki tudta, hogy ki a titokzatos segítő!

De kiderült ez abból is, hogy december 5-én, névnapja előestéjén a hideg idő beköszöntével rendszeresen megajándékozta a gyerekeket mindenféle édességgel. Ezért az adakozásaiért a nép elnevezte "Noel Baba"-nak, ami azt jelenti "Ajándékozó Apa". Hosszú, békés öregkort ért meg. A legenda szerint lelkét (326-ban) angyalok vitték végső nyughelyére, aho legy tiszta forrás eredt. Ebből a tiszta forrásból áradó szeretettel küldi legendája a mai gyerekekhez utódát, a Mikulást. Érezzük át mi is az ajándékozás örömét, és adjunk ma a szokásosnál több szeretetet embertársainknak.

Köszönjük Nana!!!

Ma Luca napja van, Szent Lucát köszöntjük. Szicíliai családból származott, hitéért szemét kiszúrták, majd vértanú halált halt. Neve fényt jelent, a szemfájósok védőszentje.
Népünk hagyományában a szent mellett egy boszorkányszerű, rontó-bontó Luca is él. Lucapuca, lucaasszony a neve, és az ember rontására törekszik.
A Gergely-naptár életbe lépte (1582) előtt ez a nap az esztendő legrövidebb, legsötétebb napjának számított, ez a nap volt a téli napforduló kezdő napja.
Luca napjához több népszokás is kapcsolódik:
Több vidéken lucapogácsát sütöttek e napon. Volt, ahol gyűrűt sütöttek bele, ha az eladó lány találta meg, rövidesen férjhez ment. Volt, ahol sütés előtt apró tollakat szúrtak a pogácsába, minden családtagnak külön-külön. Úgy hitték, akié sütés közben elég, az hamarosan meghal.
Csíkmadarason lucalepényt sütöttek, s a szegények között osztották szét.
A hagyomány szerint Szent Luca szemét tűvel szurkálták ki, ezért nem volt szabad ezen a napon varrni. Más vidéken azért nem volt szabad varrni, mert úgy tartották, bevarrták volna a tyúkok tojókáját.
Ezen a napon kezdték készíteni a lucaszékét, s karácsonyig kellett befejezni. Csak férfiember készíthette. Minden darabját másféle fából kellett kifaragni. Szöget nem volt szabad beleverni, s enyvet sem használhattak. Aki ezt a nagy munkát időre be is fejezte, annak karácsonyra rendezett lett a lelke. Magával vitte az éjféli misére, s a székre állva, tű fokán vagy lyukas fakanálon átnézve meglátta a pap szoknyája után kapkodó ördögöt, a falu boszorkányát.
Szent Lucát megidézve lucajárást is tartanak.
Ezen a napon kezdték csíráztatni a lucabúzát, amit a családban az eladó lány ültetett. Ha szára hosszúra nőtt, jó szalmás termést vártak.

Ma karácsony böjtje van, az esztendő legsötétebb napja. Ekkor van a legnagyobb szükségünk a fényre. Ezért születik közénk ekkor Jézus, a Fény. Ezen a napon s az ezt megelőző adventi hetekben járnak a betlehemesek, hogy a születő Fény örömhírét vigyék mindenhová, ahol az emberek szívükbe fogadják.
E napon szigorú böjtöt tartott a régi ember: három szem búzát evett s egy pohár vizet ivott egész nap. Később jött szokásba a mákos guba fogyasztása.
Kislányok jártak kántálni fehér ruhában e nap estéjén.
Az éjféli misével kezdődik a karácsony, ahol a lucaszékről a rendezett lelkű ember megláthatta a pap szoknyája után kapkodó ördögöt vagy boszorkányt.
A miséről hazatérve terítették meg a karácsonyi asztalt. Három abrosz került az asztalra: ezeket az asszonyok advent csöndjében fonták, szőtték, hímezték. A családi asztal nagyon fontos része a háznak. A karácsonyi asztal alá szalmát tettek. Oda kerültek még a gazdasági eszközök is: az ekevas, a disznóölő kés s azok a szerszámok, amelyekre áldást kértek. Az asztalon állt a lucabúza, közepén a szentelt gyertyával. Ott voltak még a termények, alma, tört dió és méz is. Mézbe mártották a fokhagymát (ez a betegség távoltartója) és a borsot is (az erőt jelenti). Az asztalra kétféle rétes került: diós (a rendet jelenti) és mákos (a szaporaságot jelenti). A csigavonalban összetekert rétestészta pedig az életet jelképezi. A hal is az ünnepi asztalra került, a halálból, áldozatból támadó élet jelképe.
Hajnalban lefeküdtek az emberek, s másnap reggel korán keltek, hogy újra misére menjenek, s ünnepeljék a Karácsonyt, Jézus születését.

Idén elfelejtettem lucabúzát ültetni.
És az is stimel, hogy hajnalban feküdtem le, de csak most keltem. Kimaradt a reggeli mise...

Hungaria-Magyarnak_lenni.pps

Most, hogy közeleg a húsvét, egy kis összefoglaló:
Húsvét
Virágszombat: a virágvasárnapot megelőző szombat. A gyerekek kimentek a közeli erdőbe vagy hegyre, és barkaágakat gyűjtöttek ezen a napon.
Virágvasárnap: ez a nap a nagyhét kezdete, Jézus Jeruzsálembe való bevonulásának ünnepe. Az előző nap gyűjtött barkát szenteli meg a pap, ebből mindenki vihet haza. A szentelt barka áldást hoz a családba.
Nagycsütörtök: ezen a napon költötte el Jézus az utólsó vacsorát tanítványaival, és megalapította az Oltáriszentséget. Jézus megmosta tanítványainak lábát, példát adva nekünk, hogy hogyan szolgáljuk embertársainkat. Júdás katonákat hoz, és csókkal árulja el az Isten Fiát. A harangok elhallgatnak ezen a napon, kereplők szólnak a templomi csengők helyett is, egészen a föltámadás ünnepéig, vasárnap hajnalig.
Nagypéntek: Jézus kereszthalálának és temetésének napja. (Délután 3 órakor halt meg.) Ezen a napon keresztutat járunk a templomban vagy a templom közelében a kálváriadombon. Táblákon látjuk Jézus szenvedésének történetét, ahogy a keresztet hordozta a Golgota hegyére, majd meghalt a kereszten. A keresztútnak 14 állomása van. Nagypéntek szigorú böjti nap, vagyis nem eszünk húst, csak háromszor étkezünk, s egyszer lakhatunk jól. A lányok ezen a napon írták (festették) a tojásokat. A tojás az újjászülető élet jelképe, a piros szín pedig Jézus kiömlő vérét jelenti.
Nagyszombat: Jézus a sírban fekszik. Mindenki várja a feltámadást, az emberek rendezik maguk körül a dolgaikat. Az asszonyok a házat és az istállót kimeszelték, a lányok kitakarítottak a ház körül minden zugot, a férfiak a kertet tették rendbe. A rendrakással az ember a lelkét is rendbe rakta húsvét ünnepére. A templomban tűzszentelés van: a virágvasárnap megmaradt barkát elégetik, és ennek tüzénél gyújtják meg a gyertyákat és az örökmécsest.
Húsvétvasárnap: az ünnepi föltámadási szertartásra a lányok, asszonyok új ruhában érkeztek. A húsvéti ételszentelésre minden család kosárban, terítővel letakarva vitte a templomba a szentelni való húsvéti eledelt: sonkát, bárányt, tojást, kalácsot, bort, szalonnát, kolbászt, fokhagymát. Az emberek a templomból hazatérve most fogyasztottak először húst. Nyelvünk szépen fejezi ki az ünnepet: hús-vét: húst veszünk magunkhoz. Húsvét ünnepén felkeresik egymást a rokonok, és a haragosok kibékülnek egymással. A húsvét csöndes ünnep (az igazi nagy öröm és nagy bánat mindig csöndes).
Húsvéthétfő: "vízbevető hétfő"-nek is nevezik, a fiatalság ünnepe, az életre locsolás alkalma. A lányokat vödör vízzel, három helyen öntözték meg: a fejen (ez a szellemet locsolta újjá), a mellkason (ez a lelket öntözte), a szoknya alá (ez a testet frissítette). A leányok sivalkodtak, de titokban örültek is, ha többször át kellett öltözniük, mert ez azt jelentette, hogy sok legény járt náluk. A locsolásért piros hímes tojás járt, amit a leányok nagypénteken írtak (festettek). Hagyományosan csak a leányokat locsolták, hiszen ők adják majd tovább az életet, őket kell életre locsolni.
Másnap, húsvét keddjén a lányok locsolták vissza a legényeket. Ezért a locsolásért már nem járt piros tojás.

Mindenkinek kellemes ünnepeket kívánok!