spéti

Hát még 2006 augusztusában kezdődött, szólt az egyik mocis csaj, hogy ráérnék-e egy két nap délután, persze igent mondtam, gondoltam neki kell segíteni.
Na, itt tévedtem először, de már mindegy volt, az adott szó az kötelezett. Addig nem is tudtam, hogy létezik ilyen, mint Lovas Színház, na meg mit keresek én egy ilyen helyen, tök félek a lovaktól, közelebb csak 15 évesen kerültem egyhez, de úgy gondoltam egy élete elég is volt.
Hát a szinte friss jogsimmal a „nagyA” meg a nagyobb mocimmal kicsit be is paráztam mikor megláttam, hogy hová is kerültem. De maradtam, elég bevállalós vagyok.
Ugye azt mondták, csak be kell gurulni, leállít a moci, kicsit ott lenni és kész.
Hát, persze nem így történt.

[ame="http://www.youtube.com/watch?v=QRb9_sKOuHs"]YouTube- Lovasszínház[/ame]

Na, kezdődött a próba, a Pintér Tibi volt a rendező, nagyon bírtam, azt hittem milyen nagyképű, de nem az, mint utóbb kiderült.
A koreográfia:
Három-három mocis szemből, fésűbe keresztezik egymást tök sötétben csak a lámpáink világítottak, majd jönnek a lovasok ugyanúgy, utána két oldalon szimmetrikusan motoros, lovas körözget, majd átlóba egy moci, egy ló, és két átló után beáll ló, motor sorba, az egyik moci tök a nézőkhöz közel mögé egy kocsi, majd ezt a Pintér átugratja lóval, na, ennyi a belépő.
Tudjátok azt hittem a rutinnál nincs nehezebb, de tévedtem. a lovak se szerettek bennünket először, ágaskodtak, faroltak ránk, meg a homok, amiben menni kellett az is tök puha volt.
Életemben nem izzadtam meg annyira, mint ott a próbán. Soha nem mentem addig csak aszfalton a motorral.na, utána jött a következő szám
A Rómeóból a Verona című szám, majd később a Hair-ből a Vízöntő, és még ott volt a finálé is.
Szóval csak begurulunk és kész. Így leírva nem olyan vészes, na meg most már nem is az, de gondoljatok bele,nekem akkor azért nagyon nehéz volt, nálam sokkal rutinosabbak nem vállalták el.
Persze utast is kellett vinni. Na, ott megint paráztam egy kicsit, ugyanis még soha addig nem ült mögöttem senki. Gondoltam is ez a tűzkeresztség több téren is. Az egyik énekes srác volt az utasom. De azért mindenért kárpótolt az a lelkes közönség, tudjátok roppant jó érzés mikor az a rengeteg ember ujjongva tapsol. Most már tudom.
Akkor még azért elég kívülállók voltunk mi motorosok, de a következő évben is szóltak, lenne-e kedvünk. Na, addigra azért szert tettem némi rutinra, meg már kicsit jobban tudtam kezelni a gépemet is.
Egyre több előadáson voltunk ott eleinte csak nézőként, később segítettünk is, mára már mi is a színház tagjai közé tartozunk.
Megismernek a nézők, főleg aki rendszeres látogatója a színháznak.
Megismertem nagyon sok színészt, előadót, sőt még Mága Zoltánt is személyesen.

Hát nagyon becsülöm a lovas csapatot, mert azért nekik a legnehezebb volt a dolguk.

Még csak annyit volt riport a Színházról a TV2, ATV- legutóbb a Duna TV volt kint.
Egész Európában ez az egyetlen ilyen színház. Kicsit büszke is vagyok rá, hogy ez épp Komáromban van és kicsit részese is vagyok.