boncadóri
37
Szerző:
, Időpont:2009.09.22. 22:34 (530 Olvasás)
Szülinapom van. 37-edszer. Prímszám. Nem mintha bármi jelentősége volna.
Nem szeretem a szülinapom. Mindig azt várom, hogy ez a nap az enyém lesz, különleges lesz. De sosem az. Sosincs meglepetés buli, vagy bármi szokatlan, vagy izgalmas, nemhogy eget-rengető ! Persze telefonok, sms-ek, meg torta, virág, bonbon. Rengeteg kedvesség, jókívánságok. Nem becsülöm le ezeket, sőt, nagyon is nagyra értékelem ! De én azt szeretném, ha különleges lenne.
Aztán elmúlik, véget ér ez a nap is, és csak a számok gyarapodtak.
A 7-ikre nem emlékszem. Akkor lettem elsős, biztos nagylánynak éreztem magam. Az isisek sokkal nagyobbak mint az ovisok.
A 17-ikre persze dizsi buli volt. Akkoriban az volt a menő.
A 27-ik. Na igen. Az már nehéz volt. Mert már féltem a 30-tól. Nemrég olvastam egy vacak könyvet : Bakos : A helyes asszonytartás. Meg ne vedd. Egy forintot sem ér. De a vak tyúk/kakas is talál szemet alapon volt benne egy találó gondolat : miszerint a lányok 18- 20 éves korukra érik el presztízsük csúcsát, mert náluk a szépség a legmeghatározóbb érték, míg a fiúk kb. 40 éves korukra, mert náluk az egzisztencia megteremtése a legfontosabb. Nem teljesen értek ezzel egyet, pontosabban én nem sarkítanám ezt le ennyire, de van benne valami ! Valami ilyesmit éreztem a 28., a 29., a 30. szülinapomon. Aztán elmúlt.
Most itt a 37. És újra elkezdett motoszkálni a fejemben ez a félelem. Kapuzárás előtti pánik. Ezt általában pasikra szokták mondani, de azt hiszem rám is igaz. Mert félek a 40-től. Pedig az eszemmel tudom, hogy nem fog történni semmi. Mégis.
Na sebaj. Már nem sok van hátra ebből a napból, holnap is jó idő lesz, majd elmúlik.
Legyen nagyon szép napotok !
Profil oldal
Jelöld a blogot olvasottnak
