CsamClub - Motoros Csajok Közösségi Portálja - Blog - Gurulások, miegymás Yama750 által http://club.csajokamotoron.hu/blog/yama750/ club.csajokamotoron.hu - Motoros Csajok közösségi portálja, motoros fórum, motoros eseménynaptár, fórum, blog hu Thu, 09 Sep 2010 16:50:44 GMT vBulletin 10 http://club.csajokamotoron.hu/styles/motor/misc/rss.jpg CsamClub - Motoros Csajok Közösségi Portálja - Blog - Gurulások, miegymás Yama750 által http://club.csajokamotoron.hu/blog/yama750/ Vénusz és Mars válása http://club.csajokamotoron.hu/blog/yama750/1177-venusz-es-mars-valasa.html Thu, 02 Sep 2010 16:33:25 GMT Olvasok mostanság összevissza mindenfélét, és fröcsög a sajtó nagy része attól, hogy mennyire elavult dolognak is tűnik a házasság, sok a válás meg... Olvasok mostanság összevissza mindenfélét, és fröcsög a sajtó nagy része attól, hogy mennyire elavult dolognak is tűnik a házasság, sok a válás meg a széthullott család meg az egyebek... s közben jajgatnak a kormányok, hogy nincs utánpótlás, nincs gyerek, ki fogja a nyugdíjakat megkeresni...

Akkor nézzünk messzebbre hogy is kezdődött el, nézzük mondjuk a középkortól. A régi korokban nagyon ritka volt a szerelmi házasság, a feleket összeadták, nem voltak extra érzelmi elvárások, hanem "szimplán" a család szaporítása és a vagyon építgetése alapból. Az asszony otthon volt, a férj pedig biztosította a napi betevőt. Amit a monogámia nyújtott előnyt a pasinak, az az, hogy tudja, tuti az övé a gyerek (persze kivételek vannak és lesznek), és van egy ember aki karbantartja körülötte a háztartást, ad neki tiszta ruhát, megfőzi a kaját, vigyáz a gyerekre stb. Gyakorlatilag egy jól megkonstruált érdekszövetség, mindenkinek nyújt előnyöket: a feleségnek biztonságot nyújt, napi megélhetés a gyerekek szempontjából is, a férjnek pedig kényelmet biztosít. Rendkívül kevés olyan nő volt aki megengedhette magának a függetlenséget, a szónak nem csak a házastársi, hanem anyagi értelmében is. A társadalmi rendszer egyszerűen nem engedte, vagy csak nagyon ritkán adott rá lehetőséget, mondjuk öröklés útján.

Aztán jött ez a nagy büdös ipari forradalom és hirtelen senki nem találta a helyét. A szegényebb családokban az asszony kénytelen volt elindulni dolgozni, aztán gyerekmunkások is lettek. Gyakorlatilag a nőt kiebrudalták a tűzhely mellől a megélhetés végett, aztán jött a nagy sikítozás, hogy azok a büdös feministák.

Tisztázzuk: a családfenntartás mint a nő tradicionális alapfeladata nem kis meló. A lenézett házimunka pepecs fizikai meló, átlagosan napi minimum plusz 3-4 órányi valós munkaidő, ami bizony egy 8 órás műszakkal együtt minimum napi 12 órát jelent. És akkor jön erre még az odautazás a melóhelyre, a gyerekért és egyebekért... ezek után pedig legyél friss, üde és kívánatos este!
A nő dolga a régen csak a házimunka volt és a gyereknevelés, ami valljuk meg egész embert követel. Manapság az átlagnő ezen felül még melózik is. Több életet is él, párhuzamosan, miközben mindenkinek próbál eleget tenni, a főnökének, a férjének, a gyerekeinek. A szocializmus plakátanyukája boldogan mosolygott a sarlóval és kalapáccsal a kezében a traktor tetején...ki bírja ezt fizikailag évtizedekig....? Pláne lelkileg, miközben ő nyújta a lelki támaszt is a családnak a fizikain kívül?

Miért is csodálkozunk azon, ha valaki ezek után előbb-utóbb jogokat követel ennyi munka után...szavazati jogot, a tanuláshoz való jogot, egyenjogúságot, stb.

Az egy dolog, hogy fel kell érni ésszel azt, hogy ez az egyenjogúság nem a képességek egyenjogúságát jelenti, (lásd cementeszsák egyenjogú emelgetése) hanem a lehetőségek egyenjogúságát. Az ugyanolyan munkáért ugyanannyi pénzt, ha gyerekem van ugyanolyan esélyem legyen munkát találni mint a gyerekesfeleséges pasinak és hasonlók. Még a mai napig sok mindenben nem azonosak a lehetőségek, a küzdelem ma is zajlik.

Szép lassan elindult a nők önállósodása, saját lábra állása. Évtizedek, több mint egy évszázad telt el az ipari forradalom óta, és közben feltalálták a fogamzásgátló tablettát is. A szexuális forradalom meg ahelyett, hogy könnyített volna az életünkön, megint feldobott egy rakás problémát. Mindenki csinálhatja mindenkivel, nincs szükség a szigorúan vett monogámiára, mert tervezhető a gyerek érkezésének és apjának kiléte. Hobbiból is lehet szexelni akármikor akárkivel, legalizáltuk a dolgot a biotechnológiával.

A nőktől pedig közben a társadalom szép csöndben elvárja hogy teljesítsenek úgy mint régen, a plusz feladataik mellett. Cserébe köthetnek szerelemházasságot, a kérdés az, hogy ez a tény ad-e annyi pluszt a dologhoz, mint amennyit a fogyasztói társadalom a megélhetésért cserébe elvesz?

A média harsogja a tökéletességet. Hogy legyen otthon rendben minden, hogy karrier legyen, hogy szép legyen, hogy mindent megtegyen és megvegyen a gyerekeinek, és kívánatos, üde legyen mint a címlaplányok 40-50 évesen is..elvégre ezért van a plasztikai sebészet.

A nők meg teljesítenek. Próbálnak, ideig-óráig. Amíg bírják lelkileg a nyomást, hogy teljesíteni kell, mert fogyasztani kell. Aztán megunják, és rájönnek egy idő múlva, hogy már maguk is megállnak a lábukon, nem kell ehhez egy férj akivel még plusz toleranciahányados és munka is jár. Pláne, ha a férj a tradicionálisan nevelt férj, amelyiket ki kell szolgálni, mert anyu is mindig kiszolgálta. Jön a válás, a szétzilált családok, szerencsés ha nincs gyerek a buliban. Kialakult a szingli kaszt, amelyik tényleg szeretne párt, de már nincs meg a toleranciahányadosa amivel ez együtt jár. Fogyaszt csupán, és mindenből a legjobbat várja el. Pasitból is, de persze olyan nincs, mint amit a média harsog.
És sok olyan nő is van már, aki soha nem is fog akarni családot, pláne nem gyereket. Csak a nyűg a meló mellett... mondják ők, kényelmesebb így az élet. És randa dolog, de igazuk van. A karrier és a férj/gyerek nehezen egyeztethető, általában választás tárgyát képezi, míg egy pasinál simán elmegy, mert van aki a gyerekkel foglalkozzon.

Pedig maguk a nők változtathatnának sokat, azzal, hogy a fiaikat hogy nevelik, milyen kapcsolatokba mennek bele és miket tűrnek el, mennyi terhet vesznek a saját vállukra. Mert mindig lesz teher, amit rájuk aggassanak, és alapból úgy vannak gyárilag beállítva, hogy amíg bírják, lehet is rá pakolni bátran, bőszen. De végül már megmondják a magukét, nem mosolyognak és bólogatnak mindenhez. Mostanság jött el a teherbírásuk vége, ezért a sok válás.... Most kezdenek felnőni, megismerni a saját teherbírásuk határát, a lehetőségeket ahogy lehet még élni a túlterhelt, átlagosan elvárt verzión kívül.

A tudás ára pedig a sok felbomló vagy létre sem jövő család.

Változik a világ. ]]> Yama750 http://club.csajokamotoron.hu/blog/yama750/1177-venusz-es-mars-valasa.html Ahogynem :-) http://club.csajokamotoron.hu/blog/yama750/1173-ahogynem.html Mon, 30 Aug 2010 10:52:38 GMT No igen, a százharminckilós félrészeg ember motoroztatása után elgondolkoztam, hogy mit nem fogok már motorral csinálni amit eddig már ... No igen, a százharminckilós félrészeg ember motoroztatása után elgondolkoztam, hogy mit nem fogok már motorral csinálni amit eddig már megcsináltam...

Most hétvégén például motorral kellett menjek előadni egy helyre, hát nem kívánom senkinek azt az égést. Először is elkéstem, mert az autókba bújt ördög visszakényszerített a Lóóóra, cirka 250 km alatt csak háromszor áztam bőrig (esőruha óne), az előadóterembe érve pedig már nem tudtam átöltözni, mert nem akartam húzni a népek idejét tovább. Nem kívánom azokat a tekinteteket amikor megjelentem: ez a sáros-nedves szőke mócsing fog ma itt előadni...? Aztán vidáman nekiálltam és előadtam a mondandómat, közben szép csöndesen magam alá eregettem egy tekintélyes pocsolyát, miközben igyekeztem a tekinteteket felfelé irányítani a projektorvászon felé (nehogy lenézzenek alám). Végül is jól alakult minden, nem akartak megenni vacsorára, de még most is esz a fene azért...

No tehát nézzük azt a listát, hogy mit nem csinálok motorral:

- melózni messzire menni nem szeretnék még egyszer motorral a fent említett okok miatt,
- részegembert nem veszek fel hátulra, aludjon az árokparton inkább,
- van egy súlyhatár ami fölé már nem fogok menni utassal, mert baromi nehéz visszahúzni a seggét / a nálam 20 kilóval nehezebb még a határeset,
- ősszel mindig lesz nálam tartalék pulcsi, mert pár óra alatt fagyhalál képződik,
- index nélkül sötétben nem motorozok, mert hiába integetek hogy merre mennék, úgyse látják a fekete kesztyűt,
- rövidgatyapólópapucs kombót kihagyjuk,
- rohanni nem rohanunk sehová, mert nincs az a pénz ami megéri a lehorzsolt bőr és egyéb sérülés kínjait,
- van egy bizonyos mértékű fáradtság is mind lelkileg mind fizikailag ami után már nem érdemes felülni (egyszer biza bealudtam, volt is hentergés rendesen),
- menet közben nem állítgatok semmit a motoron, pláne nem állok neki a motorgenerálnak 50 km/h körüli sebességnél szalagkorlát mellett...
- régebben minusz 8 fok volt a határ amíg bírtam kergetni a vasat, most már azért 0 fok alatt ha nem muszáj inkább nem...
- ónos esőt/havazást is kihagyjuk szöges gumi nélkül,
- 60 km/h-ásnak mondott szélben már nem motorozok autópályán, mert a széllökések háromszoros sebességűek...
- protektorok nélkül...
- ha már tartalékon megyünk, nem várjuk ki a legtávolabbi kutat ami már csak tolva érhető el... :D


Azt hiszem most röviden ennyi. Majd maximum bővítem a listát ha megint kitalálok valami hülyeséget... :D ]]> Yama750 http://club.csajokamotoron.hu/blog/yama750/1173-ahogynem.html Százharminc + http://club.csajokamotoron.hu/blog/yama750/1154-szazharminc.html Tue, 24 Aug 2010 12:07:37 GMT Nagy az Isten állatkertje, szokták mondani, és úgy tűnik a kerítés időnként nekem is túl alacsony... nem kell félteni engem se ha hülyeségről van... Nagy az Isten állatkertje, szokták mondani, és úgy tűnik a kerítés időnként nekem is túl alacsony... nem kell félteni engem se ha hülyeségről van szó.

A hétvége háromnapos haveri összeröffenéssel telt, szokásos sztori: mire megérkeztünk, már a társaság egy része nem volt szomjas. No persze nagy is a szája ilyenkor a népeknek: ki mer a szőke mögé felülni? Ó hát persze rögtön előjöttek az 1976-os és egyéb motoros sztorik a századelőről, ki mekkora májer volt akkoriban, ésdeperszemégmostismégjobban!

No akkor lássuk a legnagyobb szájút, bár kissé ingatag a járása, végül is túlsúllyal is meg kell tanulni motorozni... Ha nem marad meg, max felgumipókozzuk. Gondolta a célszemély, neki is ugrunk rögtön a Lónak, csak úgy rövidgatyában, pólóban, papucsban, mint anno a Babettán. Visszazavartam, lett belőle foltos terepruci és bakancs, aztán még felerőltettük rá a térdvédőt, mely komoly szuszogások és nyögések árán rögzült is a célszemélyen.
Jött a bukósisak. Vagyis nem jött, beszorult úgy fülmagasságban. Lefeszegettük némi rángatás árán, majd vigyorogva közöltem: ami rajtam van, a flitteres-kavicsos-nőcidíszes az nagyobb, szerintem jó lesz az rád. :-) Vicces volt a tereprucival, de legalább nem szorult rá. Alapinfók átad, jobb kanyar jobbra dől, bal kanyar balra dől, lábat nem bedug küllők közé, ha valami nem szimpi, szem becsuk, száj befog és nyugton kapaszkodik tovább. Na ezt volt felesleges elmondani.

Felmászott. A Lóóó érezhetően megrogyott alattam, ritkán jobbraindexel (az a nemtetszés jele), most eszébe jutott. A balraindexeléssel szokott köszönni, meg a neki tetsző dolgokat megkommentálni. Mondtam neki csak egy kicsit bírd ki, amolyan gyakorlás jelleggel, nem megyünk sokat az extra terheléssel. Nem örült.
Tanulságos volt. Elindultunk billegve az egyenesben, hátraüvöltöm a komának ne egyensúlyozzál, azért billegünk. Abbahagyta, láss csodát, megszűnt a billegés. Jött a kanyar, felgyorsítottam közel hetvenre, hajszálnyit dönteném, hogy szép legyen a dolog, (a Lóóó megint jobbra indexel figyelmeztetésképpen - ez egy külön blogot érdemel majd egyszer hogy miket tud) majd nehézkes reakció, érzem mögöttem húzzák vissza a vasat. Visszavettem a gázt, szögfüggőlegesben elkanyarodtunk, majd jött a következő kanyar a másik irányba. Jobbra dőlnék, figura balra el, hát akkor kiülünk szépen és megvárjuk az üvöltés végét... Üvöltés nem volt, de kapaszkodás ezerrel. No, ennek hiába szép szó, akkor büntetésképpen bejössz szépen a flitteres bukómban a benzinkútra. A kútnál megint jobbkanyarka, balra döntő utassal. Megállok a kútnál, várom hogy lemásszon. Kutas jön ki, füligérő vigyor a bukó láttán, majd rákönyököl a kútra, figura még mindig kapaszkodik. Mondom neki másszál le, különben nem tudok tankolni. Jah, nem tudtam mit csinálunk - de mégis mit lehet egy benzinkútcsapnál csinálni a tankoláson kívül....? Reggelizni? Esetleg dohányozni? :D Biztos sokkot kapott. :D
Kutas vigyorog, mondja szép a bukó. Mondom enyém, csak ami rajtam van az rászorult. :D Tankolunk, közben kommentálom utasomnak, hogy ha még egyszer másik irányba dönt, gyalogolni fog a flitteres bukóban 3 km-t vissza. Mondja bocsi-bocsi a kajakban másként kell, de a biciklin ő is szokott... Mondom neki ez nem kajak, de nem is bicikli, csak üljél mint 2 zsák krumpli (súlyban még stimmel is), ne csinálj semmit és békében leszünk, nem lesz gyaloglás. Kutas röhög, közli vele ez motor, és ha már felült hátulra, akkor kiadta a kezéből a kormányzást, ebbe bele kell törődni... csöndesen dobtam magamban egy hátast a röhögéstől, de komoly arccal bólogattam: lám egy szakértő, és ha nem viselkedsz, kénytelen leszek a segged és a kezed-lábad odapókozni az üléshez hogy ne ficeregjél.

Elindultunk. Jön a kikanyarodás, már megint másik irányba borítana. Üvöltök, a Lóóó engedelmeskedik, az utas visszateszi a seggét a helyére. Felmérgeltem magam, odapakoltam neki az egyenesben. Többszöri váltásdíjazó fejelgetés, egérhangok, kabátvégben kapaszkodás. Jön a nagy kanyar, érzem, hogy utasom már jóindulatúan előre dolgozik - nézem a tükörben persze a másik irányba lóg ki a fél válla bukóstul. Mutatom a másik irányba, úgy végre sikerült egy normálisan bevett kanyart megvalósítani. A következő kanyarban megint mutogatás, merthát a súlypont ugyanott készült maradni - az ellenkező oldalon. Végül az ötödik kilométer után már sikerült a fejébe verni a lényeget, mire visszaértünk már működött a dolog. Most sikerült villámgyorsan lemászni mögülem, a Lóóó fellélegzett.
Jött a nagypofájú duma milyen lájtos volt, mondtam kapaszkodtál is meg vinnyogtál is, jobb helyett balra is döntöttél, meg a kutasnak sikerült jó napot szerezni... Morgás, a társaság röhög, majd az egyik régi barátja elszólta magát, hogy nem véletlen vette el anno apád a JAWA-t... :D

Tanulság: aki nálad kétszer nehezebb és még ivott is, ne vedd fel utasnak mert képes megdögleszteni. ]]> Yama750 http://club.csajokamotoron.hu/blog/yama750/1154-szazharminc.html Nyálazósvas http://club.csajokamotoron.hu/blog/yama750/1149-nyalazosvas.html Fri, 20 Aug 2010 08:29:38 GMT Nemtom ki hogy van vele, nekem már megvolt az aktív nyálcsere a motorommal... Semmi cekcuálisat ne tessék gondolni, szimplán szerelési célból köptem... Nemtom ki hogy van vele, nekem már megvolt az aktív nyálcsere a motorommal... Semmi cekcuálisat ne tessék gondolni, szimplán szerelési célból köptem be a kicsikét. :D
Történt az utóbbi napokban, hogy a gyújtáskapcsolótól jövő kábelek sarui, ahogy össze vannak biggyesztve egymással és mennek a motor felé, gondoltak egyet és rájuk jött a nem kontaktálhatnék. Ez menet közben igen zavaró, pláne amikor már ott tartasz, hogy fognod kell útközben a sarukat, hogy legyen gyújtás. Egyenesben ez még nem gond, de kanyarodni egy kézzel...na azt már azért nem vállaltam.
A vége az lett a dolognak, hogy csak meg kellett álljak. Agyaltam ezerrel, merthogy kombinált fogó nem volt nálam, se benzinkút ahol kunyerálhatnék, hogy megszorítsam a hisztiző sarukat. Aztán nekiálltam filózni: valahogy azt az elektromos vezetési problémát meg kéne oldjam, ezért elkeztem kotorászni, hátha van nálam csokis alufólia, de sajna a mostanság az a szokás, hogy hulladék műanyagba teszik a fincsiket. Ahogy ácsorogtam, belebámultam egy pocsolyába, és jött is az isteni szikra, benyálazom az érintkezőt, úgyis van rajta egy kis zsugorcső, nem fog kiszáradni amíg hazaérek a kombináltfogóig. Nem is volt gond hazáig, jót tett neki a gyógypuszi.

Hát így esett, hogy smároltam a Lóóval.

:D ]]> Yama750 http://club.csajokamotoron.hu/blog/yama750/1149-nyalazosvas.html Marosvásárhely http://club.csajokamotoron.hu/blog/yama750/1147-marosvasarhely.html Tue, 17 Aug 2010 06:50:10 GMT Hétvégén ott volt melóm, biztos ami biztos alapon elindultam péntek délután, mégiscsak 500 km... Sajna motorral nem ment a dolog mert sok volt a... Hétvégén ott volt melóm, biztos ami biztos alapon elindultam péntek délután, mégiscsak 500 km... Sajna motorral nem ment a dolog mert sok volt a cumó, és hála a roszhírű román zsaruknak, a pénteki forgalomnak és a csodálatos E60-as útnak, kb. 8 óra alatt értem oda... A szerpentineken óvatoskodtam, meg nézelődtem, de Kolozsvár után már sötét volt, és úgy voltam vele, ha az a kamion be tud kanyarodni azon a szerpentinen annyival, akkor én is... A fenyőillatú rész gyanús volt, aztán hazafelé megnéztem merrefelé is raliztam... :karomkodik2:Jobb is hogy nem láttam. Na szóval felért egy vezetéstechnikai tréninggel...

Érdekesség a lámpánál, hogy náluk a piros elkezd villogni, aztán rögtön zöld lesz, és amikor sárgát látsz, akkor lesz utána a piros. Rendőrautó sok helyen van ácsorgós, keveset láttam olyat ami haladt is, viszont mélyen relaxáló yardokat láttam kétszer is a leállított járgányban. Viszont jól látható helyeken parkolnak, olyankor le is lassul a sor rendesen. Az E60-as egész jó minőségű volt Nagyvárad után, a városokban sok helyen van útépítés, fejlődnek. A körforgalmi megoldásaik valami eklektikusan balkáni... a használata is.

A helyiek baromi jó fejek és maximálisan segítőkészek, le a kalappal előttük. A videós kolléga körbevitt a városban, hogy hol lehet jó képeket csinálni, körbe idegenvezetett, nagyon rendes volt. Nagyon sok helyen beszélnek magyarul, gyakorlatilag minden boltban van valaki aki legalább pár szót tud. Semmiféle magyarutálattal nem találkoztam, a szállodában volt egy román aki nem beszélt magyarul, de ő is lelkesen magyarázta a légkondi működését kézzel lábbal, hogy megértsem, mert sikerült aznap az utóbbi 10 év helyi melegrekordját megdönteni. Angolul kevesen beszélnek, nem igazán tudtam használni.

Van motoros kultúra is ám! :D Amikor szóba került a ráérős időkben kinek mi a hobbija, nagy lelkesedéssel mutogattak Ovidiora (nemes egyszerűséggel Ovi -nak becézik), aki ugyan román, de folyékonyan beszél magyarul és bizonyítéka van róla hogy 310 km/h-val szaladgál a szerpentines részen az ezres Hondájával. Ott ahol 50-es táblák vannak kibiggyesztve, a szalagkorlát és a középső betonperem meg végigcsiszatolva...

Ovi meg is hallotta hogy róla van szó, lelkesen el is mesélte a sztorit. Látta a rendőrt ahogy lefotózza őket, aztán a következő faluban már integetett a rendőr, hogy meg kéne állni, végül a második faluban megálltak, mert ott is integetett a rendőr, és hát mégiscsakna... El is vették ott helyben a jogsiját a következő kommenttel: ma már 14 (!)olyan motorost mértek aki 300 felett ment itt, de mivel ők voltak az egyetlenek akik megálltak, akkor most elveszik a jogsit... (ezek az anyatejjel szívják magukba a szerpentinezést) Tanulság Ovi szerint: nem szabad nekik megállni, de sajna már kaptak egy-két nagyon jó autót a zsaruk, azokra figyelni kell mert utolérhetik az embert... Meg most hiába van az egyik legkomolyabb trafizavarója, megint fejlesztettek valamit a zsaruk, mert már hiába van a kütyü a gépen... Másnap nyugodt lélekkel visszaült a gépre, merthogy már úgyse tudnak mit elvenni...

De mostanság ő már nem jár ennyivel persze, mert feleség meg család van, de régebben igen, sajna abból a társaságból már meg is haltak néhányan... ezért nem is mászkál már velük, csak olyan tatásan 200 körül szaladgál... a szerpentinen, meg Brassó felé, mert arra jó az út.

Aztán megmutogattuk egymásnak a mobiltelefonjainkban a motorjainkat (mint más a gyerekéről a képeket), megbeszéltük hogy az itteni és ottani rendőrökkel hogy kell bánni, ellátott hazafelére néhány helyi közlekedési jótanáccsal. Komment a magyar rendszámú autókról: azok olyan lassan mennek, meg minden szabályt betartanak, nézelődnek a hegyekben. Hát ja, csöndesen vigyorogtam, bólogattam és megmutattam neki a videót amit útközben csináltam vezetés közben. Komment: na tessék, ezért haladtok olyan lassan.... :D Sajna az átszaladó kölyökmacit nem tudtam levideózni, arról lemaradtam.

A büntetésekre nem igazán érzékenyek, az egyik kolléga lejárt jogsival szalagál március óta, azt mondja nem azzal megy az autó... Végül is télleg, a benyának ehhez több köze van...

Visszafelé már 5 óra alatt sikerült megjárni ugyanazt az utat, hála a péntek esti tréningnek és jótanácsoknak. Baromi lelkesen csavarodok lefelé az szerpentinen az 50-es táblánál hetvennel, felfelé dupla sáv, kaptatóval. Büszkén veszem a kanyart az optimális íven (mennyire ügyes is vagyok ám), mire a mögöttem jövő ledudálta a hajamat és elhúzott mellettem a szembesávban úgy 100-al... Ez kicsit lelombozott, de néhány kanyar után már majdnem 80-al megint kezdtem magam a nyeregben érezni, mire egy motoros ugyanezzel a módszerrel megelőzött olyan Ovi-s sebességgel. Gyakorlatilag csak hallottam hogy megelőznek, mire észleltem a hangját már el is ment...

Szóval van még mit gyakorolni.... :D ]]> Yama750 http://club.csajokamotoron.hu/blog/yama750/1147-marosvasarhely.html Sajátmotor teszt: Suzuki GS750 1979 http://club.csajokamotoron.hu/blog/yama750/1144-sajatmotor-teszt-suzuki-gs750-1979.html Sat, 14 Aug 2010 06:37:39 GMT A dolog úgy kezdődik, hogy vegyünk egy öreg, motornak kinéző, félig kosárból kandikáló kacatot, majd rakjuk össze. Az öreg motorokra jellemzően már... A dolog úgy kezdődik, hogy vegyünk egy öreg, motornak kinéző, félig kosárból kandikáló kacatot, majd rakjuk össze. Az öreg motorokra jellemzően már a felét lecserélték az eredeti alkatrészeknek (első villa, légszűrő, fogaskerekek, karburátorszelepek, kormány) tehát első körben javítsuk ki a mások által belefaragott hibákat, vagy őrületünknek megfelelően keressünk eredeti alkatrészeket. Amint az ikeázás megvan, kapunk egy működőképes vasat amit máris nekiállhatunk magunk hosszútávon tesztelni. Az első körös kisebb bosszantó hibák kifaragása után már egész megbízható szerkezet lesz belőle. Korából adódóan lelke van, nem szívesen indul el ha tudja útközben ötször elázunk (a folyamatos ázás nem zavarja), vagy bármiféle komolyabb technikai zűr készülődik. Mindig haza vagy a célhelyszínre elvisz, útközben csak jelzésértékű hiszti van, és előbb-utóbb kiharcolja magának, hogy nevet kapjon: Bqváry Blacky Lóóó. Mindennapi használatra alkalmasnak találtatott, 2 év használat alatt közel 36 e km-t tettem bele városi és túra alkalmazásokban.

Technikai adatok:

Overall Length:2,225 mm
Overall Width: 870 mm
Overall Height: 1,170 mm
Wheelbase: 1,490 mm
Ground Clearance: 150 mm
Dry Weight: 223 kg
Engine type: Air-cooled 748 cc inline-4, DOHC, 8 valves. 72 hp/ 8,500 rpm, 60 Nm/ 7,000 rpm.

A motorblokkról talán érdemes annyit megemlíteni, hogy miután fordítva belerakta egy szakbarbár a dugókat, még mindig képes volt elindulni a szerkezet és járni - bár eléggé csörömpölősen, aztán második nekifutásra már irányhelyes dugókkal egész szép hangja lett és a szelepeket se verte össze.

Külsőre a lelkes farigcsálók azonnal cafe racert varázsolnának belőle, szerintem meg fekete dinoszauruszra asszociálhatunk oldalról. A lapos tankot tetszetősen pupossá teszi egy tanktáska, de aki szereti a régi vasakat, az az összhatást szépnek találja. Szemből körlámpás, dobozzal szélestestű, anélkül elfogadható méretű, városban autók között surranásra is alkalmas, de azért nagy méret. Szpoiler mindösszesen 2 db tenyérnyi műanyag háromszög van rajta, ez takarja el a gyújtáselektronikát, a biztosítékfedelet és akkumulátort. Az ülése végtelenül hosszú és végtelenül kényelmes az utas számára is. A hátsó villa feszessége állítható az utas súlyához. A hosszabb lábú térdfájós utas kissé panaszkodhat a lábtartó magasságára, de ez némi szerelés árán orvosolható.

Induláskor szivatóval indul, amit saját kis kezünkkel kell tekergetni. Gyorsan bemelegszik, időjárástól függően az első 3-500 m után már visszatolhatjuk.
Kerekei: az első 19 a hátsó 17 colosak, tengelytávja nagy, fordulékonysága ennek megfelelő. Súlya miatt a leparkolást érdemes végiggondolni a majdani elindulás optimalizálása érdekében, ugyanis ki-be tologatni nem túl kellemes, kis súlyú, gyengébb gazdikat simán megizzaszt.

Súlya nehéz, tettek bele anyagot, megtankolva, felmálházva 250 kg körüli. Egy ügyes oktató el tudja magyarázni egyedül hogy kell felemelnünk, hogy ne daruzni kelljen, vagy pedig a falu telefonfülkényi méretű erősembereit körbekurjongatni. Felborulni vele egyébként nem érdemes, mert az alul oldalt kilógó blokk elég sérülékeny és nehéz rá új blokkházat találni 30 év távlatából. Ezen könnyen segíthet egy bukóvas ami a blokkház védelmét is ellátja. Az általánosan kopó alkatrészei viszont könnyen beszerezhetőek (lánckerék, lánc,fékbetétek, stb), áruk az általános motoralkatrészek között közepes pénztárcanyitogatást igényel. Tankja 16 l, ebből tartalék 2 l. A 14 literrel kb 220-230 km-t tehetünk meg autópályán, 140 km/h-s átlaggal, utas nélkül. Fogyasztása 6 és 7 liter között változik attól függően, hogy városi pötyögésre, vagy nagyobb távolságokra használjuk.
140 km/h felett még vannak tartalékai, ha épp előzés közben utolér minket egy villogó bömci, egy határozottabb csuklómozdulattal állva hagyhatjuk – plusz egy fekete felhőt is odaröffenthetünk mérges tintahalként az illetékes orra alá. :D

Az első fék sajna még nem léghűtéses, és ahogy kopik a betét, úgy kell utántölteni a folyadékot. Gyorsan megszokjuk, hogy túl sok mindent nem szabad az első fékre bízni, de ha vész esetén épp elbambul, egy-két pumpálással magához tér. Érdemes lecserélni. ABS, kormányfűtés és egyéb extrák nincsenek, korabeli technikáról beszélgetünk, meg kell vele tanulni motorozni. A hátsó fék nyugodtan és megbízhatóan működik.
Súlyához és korához képest menet közben fordulékony ha hagyjuk magától dolgozni, és nem erőből tekergetjük hanem súlypontáthelyezéssel irányítjuk. Meglepően barátságosan kezeli a 60-70 kiló körüli sofőröket is, amint megtanuljuk a saját súlypontját kezelni, kezesbárányként irányítható, akár még döntögetni is lehet vele. Túl mélyen ne kísérletezgessünk azért, mert a blokk kilóg alul.
Utashoz mindenképpen érdemes felhúzni a hátsó rugókat, különben kellemetlen hintázó mozgást vesz fel a nagyobb bukkanóknál, lendületes kanyarodásnál pedig a hátsó rész riszálni kezd. Nekem a keményre állított első és hátsó villával a legszimpatikusabb a motor járása. A motor műszerfalán minden kényelmesen elérhető, de baromian hiányzik a benzinszint mérő, ezt a napi számláló szemmel tartásával korrigálhatjuk. Érdemes erre odafigyelni, mert baromi kellemetlen a nagy súlyt tologatni, és a 2 l tartalék autópályán kevés is lehet.
A gázadásra/fékezésre mindig nyugodtan (amolyan tatásan) reagál, de ha lelkesen pakolgatjuk fel neki a sebességet, korához képes azért kellemes lelkesedéssel szedegeti a kerekeit. A lámpától-lámpáig való gyorsulásra nem alkalmas más új motorokkal történő versenyzésre, de a nagyobbacska autóknak azért odaver. Meghálálja a törődést.
Egyik alkalommal összefutottam egy előző gazdájával, röviden és tömören úgy jellemezte:
„az egy kinyírhatatlan blokk, addig menj vele amíg csak bírsz, szerintem lesz még 30 éve..”


]]> Yama750 http://club.csajokamotoron.hu/blog/yama750/1144-sajatmotor-teszt-suzuki-gs750-1979.html Az elveszített paradicsom http://club.csajokamotoron.hu/blog/yama750/1134-az-elveszitett-paradicsom.html Mon, 02 Aug 2010 09:10:46 GMT Az emberek nagy része később jön rá, hogy mikor is volt úgy igazán jó neki. Hogy milyen jó volt gyerekkoromban - bár akkor épp felnőtt akartam... Az emberek nagy része később jön rá, hogy mikor is volt úgy igazán jó neki.

Hogy milyen jó volt gyerekkoromban - bár akkor épp felnőtt akartam lenni, hogy milyen jó volt azzal a lánnyal - bár épp akkor mással akartam lenni - hogy milyen jó volt hozzám az édesanyám - pont akkor, amikor sok volt a szigorúsága...

Pont akkor és pont ott. Kevesen tudják épp mikor jó, mi az amit meg kéne becsülniük és épp nem másra vágyni, a többre, szebbre, finomabbra, édesebbre... vagy csak annak tűnőre.

Később mindig okosabb az ember. Az idő kerekét meg már nem tudjuk visszaforgatni... ]]> Yama750 http://club.csajokamotoron.hu/blog/yama750/1134-az-elveszitett-paradicsom.html Sirok helyett http://club.csajokamotoron.hu/blog/yama750/1130-sirok-helyett.html Sun, 01 Aug 2010 10:19:09 GMT Az ember tervez, a Lóóó meg végez. Tehát jól kitaláltam, hogy majd jól megnézem azt a siroki motoros találkozót csütörtökön. Hát nem. Előző este... Az ember tervez, a Lóóó meg végez.

Tehát jól kitaláltam, hogy majd jól megnézem azt a siroki motoros találkozót csütörtökön. Hát nem. Előző este már úgy értem haza, hogy a váltó gyanús lett, akadozott és csak 4-ig volt hajlandó működni, az első fék elkezdett puhulni, és a hátsónak is eszébe jutott istentelenül vinnyogni, az első villa meg már azóta túl van töltve, mióta beleraktuk.

Hát akkor törölve a program. Lóóólelkiállapot reparáció megkezd. Tizenegyre kiderült, semmi baja a váltónak (ezek szerint valamiért szerinte én aznap nem közlekedhettem), az első féket kipucoltuk, feltöltöttük, a hátsón is csak pucolnivaló volt. A villából leeresztettünk egy kis olajat, és most már nem csak 2 cm az útja... Most megint meg van nyugodva a kis lelkivilága, túra helyett volt simogatás. Ráadásul találtunk egy havernál két használt fekete oldaldobozt is neki, rápróbáltuk, és baromian jól áll neki. Már csak kulcsot kell a dobozokhoz faragni, mert azt ügyesen elhagyta az előző gazdi.... ]]> Yama750 http://club.csajokamotoron.hu/blog/yama750/1130-sirok-helyett.html Nyugati http://club.csajokamotoron.hu/blog/yama750/1121-nyugati.html Sat, 24 Jul 2010 06:17:44 GMT Sikerült végre kirángatni a jótékonysági naptárat a nyomdából, Nanának már odaadtam a webshophoz, és tegnap tartottunk a csajokkal is egy palacsintás... Sikerült végre kirángatni a jótékonysági naptárat a nyomdából, Nanának már odaadtam a webshophoz, és tegnap tartottunk a csajokkal is egy palacsintás talit, hogy jól mindenkinek odaadjam az elkészült példányokat. (Itten kéretik a reklám helye, lehet vásárolni belőle a webshopban.) Szó szót követett a palacsintafalás közben, néhányan mennek a Nyugatiba...
Hm, megnézem már azt a rettentő bandát meg azt a nagyonveszedelmes környéket :-)
Felkerekedtünk és átgurultunk. Szimpla vákuum és sehol senki meg a Bara, aztán csak elkezdtek előbújni a népek.
Neki is álltunk a csamnaptár népszerűsítő tevékenységnek, melynek eredménye képpen örömmel jelenthetem, hogy a Nyugatisok nem harapnak, sőt kifejezetten jóindulatúak is bírnak lenni, sikerült eladnunk két példányt pompomlányos bemutató nélkül. Elmeséltük, hogy lesz ősszel túra ahol az összegyűlt zsetont majd átadjuk annak a családnak akinek elmosta a házát a víz. A fogadtatás rendkívül pozitív volt, miss január és miss december több jelenlévő férfiszívet a szívroham közelébe kergetett. Természetesen a többiek látványát is követte pár mély lélegzetvétel. A jelenlévő miss hónapok dedikálták a naptárakat, ezzel is növelve azok eszmei értékét.

Az általános zajról meg annyit, hogy aki a téren gyülekezett, azok nem bőgettek, akik elhaladóban voltak és oda se néztek, azok bőgettek. Volt barbibusz villogó ledes szarvakkal megáldott hangoskodó és épp kiskorúkból kilábaló bulizó nőstényekkel, limóból visítozó buliribik, szakadt ladából néhány a kiherélt vagy leszakadt kipufogós fajtából, meg egy-két fura képű aluljárólakó.
A társaság nagy része az általános zajon keresztül próbált kommunikálni meg ácsorogni egymással. Sikeresen beloptam magam valszeg egy kétkerekű kolléga szívébe, mert megkérdeztem tőle, hogy látott-e már esőt a vasa. Mondta már van benne 70 e km, és sűrűn mossa. Gyakorlatilag még a kereke is úgy nézett ki mint ami fel van polírozva, később kiderült, ő az akinek a motorjához ujjheggyel se lehet hozzáérni, nemhogy rátámaszkodni. :D

Na és amitől teljesen elvarázsolódtam... ácsorgunk-ácsorgunk, már épp hazaindulóban voltam, egyszer csak begurul egy naaaagyonöreg Honda. Nézem-nézem, düllesztem a szemeimet, hááát ez a Lóóó korosztálya minimum! Mivel a gazdi épp "véletlen" a Lóóó mellé támasztotta le a vasat, gondoltam, már vannnak olyan öregek a jószágjaink, hogy akár beszélgethetnénk is egymással, így gyorsan le is szólítottam, hogy mennyi idős is a járgány... Kiderült nem nagyon beszélni magyar, de jobban angol, Spanyolhonból jönni, és épp 1979-es évjárat, és épp 750 ccm...
Erőt vettem magamon és hazaindultam, vélhetően a Lóóó legnagyobb bánatára.
Ugyanis a tüsszögésről és durrogásról már jól leszokott úgy egy éve, és most is indulás előtt szépen melegedtünk egy csomót, de a zsiványság benne volt. Olyat durrant elmenőben, hogy belesáppadtam, most vagy öregbítendő a Nyugatis hírnevet, vagy reklamációként, hogy otthagytuk újdonsült piros korabéli barátnőjét...

Minden plexis motornak így kéne kinéznie ;):
Csatolt Thumbnail-ek
Kattints a képre a nagy verzióhoz Cím: P7230294.JPG Letöltés: 20 Méret: 189.2 KB Leírása: 501   Kattints a képre a nagy verzióhoz Cím: P7230293.jpg Letöltés: 24 Méret: 169.8 KB Leírása: 502  
]]> Yama750 http://club.csajokamotoron.hu/blog/yama750/1121-nyugati.html Vándorlóóó http://club.csajokamotoron.hu/blog/yama750/1109-vandorlooo.html Wed, 07 Jul 2010 10:19:57 GMT Yama kiírta magát szabadságra. Gondoltam, akkor fel kell szívjam magam, mert múlt évben is ez egy hét alatt közel kétezer km volt... Idén azzal ... Yama kiírta magát szabadságra. Gondoltam, akkor fel kell szívjam magam, mert múlt évben is ez egy hét alatt közel kétezer km volt... Idén azzal kezdte, hogy közölte velem, szokjak le a lánclógatásról. Csak párezer km-t kell kibírjak, aztán kapok másikat, de még egy-két hétig kihúzhatnám... Hát kihúzom én neki azt a láncot, ha pont azt akarja...

Aztán kaptam szivargyújtó töltőt, mert fenemód eszébe jutott, hogy rám akar biggyeszteni mindenféle telefont, meg elektromos térképet, meg a fene tudja miféle áramos vérszívókat. Persze hogy vízálló legyen, talált rá dugót: rózsaszínt, mi mást. Hálistennek el van dugva a kis fekete szpoiler-háromszögem mögé, tehát annyira nem tragikus a rózsaszín bigyó rajtam...

Szóval felkerekedtünk vasárnap 9 körül, és elkergetett egészen Kustánszegig. Azt mondta, ha időben odaérünk, még haverkodhatok néhány motorral, de aztán az elektromos csecsszopó persze bekavart. Útközben az autópályán nem volt gond, megmutattam neki, hogy tudok ám én 140-et is tartósan menni, mondta is aztán a kúton etetés közben, hogy ez aztán szép volt. (Hát hogy a viharba ne mutatnám meg neki, amikor a legutóbb is olyan szépen írogattak itt nekem a lányok...) Aztán letértünk a GPS által megjelölt utakra, aminek sűrű telefonálgatás lett a vége - Yama csak dzsipszinek hívja a szerkezetet, mert szerinte az a gép állandóan csak bekavar.
Felmászatott ez a nagydumás Mohabá valami murvás, hegycsuszamlás miatt lezártnak tűnő útra is, Yama morgott is rendesen, hogy valamit kezdhetnék a GPS agyával, ha már össze vagyok vele integrálva... most én mondjam meg annak is hogy mit kell csinálni? Erre Yama bepöccent, előkapta a rendes papír térképet és végül odataláltunk a nevezett helyre.
Addigra persze a motorok nagy része már nem volt ott, de azért nézegettem néhány csudaszép fekete jószágot. Amíg nézelődtem, addig meg Yamát meg megetették (nagyon örült ám neki, mert nem is reggelizett). Végül a társaság felkerekedett és hazaindult, Yama meg kitalálta, hogy tekergünk akkor az Őrségben egyet...

Addig-addig tekeregtünk, hogy megnéztük a környéket Pacsától Böcföldén át Kandikó felől nézve, végül Yama kitekeregte magát és Becsvölgyénél talált egy gémeskutat szép kis fával a faluház mellett. Nagyon romantikusnak találta, hogy ott leheveredjen meg árnyékba támasszon (még sose heverészett gémeskút mellett, de már egy csomót olvasott róla), ezért ezt meg is tette. Nézték is az útról rendesen ahogy ott heverészünk...Aztán Yama kitalálta, hogy megnézi a Göcsej-ringet meg a roncsderbit Kustánszegen.
Hát készen voltam tőle teljesen. Mindenféle korombéli agyonzúzott vasak voltak ott, trabantok meg ladák és egyéb szerkezetek...Mondta Yama, hogyha a lánclógatásomat tovább folytatom az lesz a vége, hogy otthagy és roncsderbizhetnek velem... Borzasztó egy gazdám van, állandóan fenyegetődzik...A legszebb az egészben, hogy még 7-8 éves gyerekeknek is volt futam rendezve, trabikkal indultak. Yama különösen drukkolt egy metálszürke-sárga festésű papírjaguárnak. Végül a szürke-sárga csoda második lett a 3 indulóból, mert beszereztek egy tengelytörést az utolsó kanyarban, és csak három keréken tudtak bedöcögni a célba.
Aztán Yama bevattacukrozott, meg levakarta rólam a korom és típusom után érdeklődőket (már kezdtem befosni, hogy tényleg otthagy), és elindultunk. Megetetett Zalaegerszegen, és a 76-os úton visszakavartunk a Balaton meg az autópálya felé. Útközben találkoztunk néhány nagyképű vassal akik a környéken raliztak, volt amelyik még Yamának se köszönt vissza, nemhogy nekem...
Elkavartunk hazafelé, megetettük a kutyákat, bezártuk a nyitva hagyott ablakokat, majd továbbindultunk Kiskunmajsára az M5-ösön.
Az autópályákat már kezdtem unni, mikor végre letértünk a majsai útra. Hm, hát nem nevezhetném valami világminőségű útnak, de aztán szép nyugodtan végigdöcögtem rajta. Yama aznap kb 700 km-t kavart velem, már alig bírt letámasztani a kempingben, azt hittem rá kell essek, hogy kicsit magához térjen. Úgy nézett ki, mint aki már le se bír mászni rólam...Elégedett volt velem nagyon, megpaskolta a tankomat és azt mondta, kihúzhatom magam. Ki is húztam magam és peckesen ácsoroghattam vagy 3 napig....Már kezdtem kétségbe esni, hogy állandóan a kis drótszamaraikat kergetik, aztán valami történt csütörtökön és Yamának sürgősen Pesten támadt dolga valami elbaszott meló miatt, ezért megint megcibálta a füleimet oda meg vissza. Megint megmutattam neki, hogy milyen stabilan haladok 140-et... :) és megint jól megsimogatott, meg megölelgetett. Söndör meghúzta a láncaimat, merthát úgy tűnik, vannak folyamatok amiknek nem tudok ellenállni...

Aztán két nap múlva kitalálták, hogy a dinnyétnyelt Moncsimanót meg kéne látogatniuk, ha már az a közelben gömbölyödik. Hát a Kiskunmajsáról Soltvadkertre vezető úton azt hittem eldobom az összes műszerfalam... Az az út maga a betonizált szántás. Mérgemben kétszer kivertem a kulcsot a gyújtáskapcsolóból, mire Yama kitalálta, hogy akkor leköti a himbálódzó műszerfalam. Elsőként valami kék ruhácskájának a fehérpöttyös övét próbálta rámkötözni -hát felejtse el, hogy ilyen giccses francokat akasztgat rám - azt azért nem hagytam. Aztán eszébe jutott, hogy nála van a gumipókhálója, azt már hagytam magamra akasztgatni. Végül eljutottunk Kalocsáig, összenyihogtam az ismerős vasakkal, majd elindultunk a Szelidi-tó felé. Ott Yamának vérben forgó szemmel hörögni támadt kedve, merthogy minket kétkerekűeket nem lehetett levinni a tó partjára, és ő már úgy elképzelte, hogy együtt fog velem napozni...
Na végül csak sikerült lepattintani a gazdákat, úgyhogy tudtam nyugodtan haverkodni Pacival meg a többiekkel. No persze a szelektív kukák mellé támasztottak minket, Bara nem is volt túl nyugodt, amikor hangos üvegcsörömpölést hallott, oda is jött megnézni minket, hogy minden okés-e. Persze semmi gond nem volt, csak néhány kétlábú hajigálta kifelé az üvegeit. Végül megunták a palacsinta és lángosburkolást és hazaindultunk. Kalocsán még megálltunk, aztán hazaindultunk.
Yama épp kezdett nyafogni a dögmeleg napsütés ellen megint, erre intéztem neki egy gyors nyári záport hogy befogja. Mire hazaértünk meg is száradt, mondta, hogy még jól is esett neki... Most Söndörrel nagy láncvadászatban vannak, azt mondják megérdemlem...
:-) ]]> Yama750 http://club.csajokamotoron.hu/blog/yama750/1109-vandorlooo.html