Gurulások, miegymás

Misibával már lassan fél éve terveződik a közös motorozás, de hol nála van technikai ördögűzés, hol nálam, tehát a dolog várat magára. Minden esetre ha mással nem is, de a motoros sztorijainkkal kellemesen elszórakoztatjuk egymást. Emitt tőle egy, még ifjúkorából:

Kitalálták télen, hogy lemennek a Balcsira korizni. Simóval, mert ugye csak az volt, hajrá három gatyó, tollkabát, sapka a tökhéj alá, egyebek. Le is értek a nagy magyar tengerre némi vacogás árán, hát a tó a partnál vékonyabban volt befagyva, de valahogy beevickéltek a vastagabb jégre, szépen kikorizták magukat sötétedésig, majd indultak volna haza. Ámde kifelé menet benézték a jég szélét, be is szakadt alattuk rendesen. Rozmárkodtak egyet, aztán volt egy szaftos káromkodás, végül kikászálódtak a derékig érő jeges vízből. Hazamenni így nem lehet, hát irány a közeli Paprika Csárda, hogy majd ott jól megszáradnak. Felültek a vasra, mögé a cimbi. Odaértek a csárdához, hát a Misibá nem bírt leszállni a műbőr ülésről, konkrétan ráfagyott. Gondolta majd jól szól a cimbinek, az leszáll mögülle és valahogy majdcsak megállnak. De az meg odafagyott őhozzá a vizes szerkóban! Egy ideig köröztek a csárda udvarán, mire Misibá rájött, hogy a falhoz támasztva majd valahogy csak lekászálódnak felborulás nélkül. Valahogy lepajszerolták magukat a motorkáról, és berohantak a csárdába olvadni. Csöndesen olvadoztak a cserépkályha mellett, egyre növekvő pocsolya társaságában, mire a csárda gazdája messziről üvöltve rontott rájuk, miszerint "Részeg disznók, nem takarodtok ki innen!". Konkrétan a jó ember azt gondolta odahugyoztak. Végül kimagyarázták magukat, mire a csárdás jót nevetett, hozatott egy csomó vállfát amire felakaszthatták a ruháikat és megszáradhattak békességben 2-3 óra alatt.

Mínusz 10 fokban manapság kinek jutna eszébe motorral lemenni a Balcsira hogy korizhasson? Hiába no, az öregek nem voltak papírkutyák...