Nem besorolt

Három cseresznyefa

Kaposfő egyik nevezetessége volt. Mindenki csak ámult-bámult, olyan gyönyörűek voltak, többször is egy évben. Először virágzáskor, nem gyengén feminin rózsaszínbe borítva a házunk előtti részt. Aztán amikor lehullottak a virágok, rózsaszín szőnyeget terítve a házunk elé. Aztán nyáron, a nagy melegben, amikor terebélyes koronájuk a nap nagy részében hűsítő árnyékot adott mind a háznak, mind az arra járóknak, mindenki előttünk állt meg egy kis pihenőre, ...

Üdv mindenkinek! Csak nagyon ritkán tudok jelentkezni. Remélem, akinek nem kell tudnia, hogy néha még fönn vagyok, az nem fogja megtudni. Mivel még mindig nem vagyok túl jól, sőt rosszabbul, nem a szokásos tájszólásban írok. Pedig szívesen tenném.
Brazília és Törökország legveszélyesebb kártevői a fos tévésorozatok. Ezek az ottani nagyon széles analfabéta néprétegeknek készültek, és szabályos függést alakítanak ki. Eredetileg talán az lehetett a cél, hogy az emberek ne a saját problémáikkal ...

Volt egyszer, hol nem volt, a Balatonon túl, de a Kapos folyón még éppen innen, élt egy srác, aki eleinte nem is szerette a motorokat. Csak amikor apja (aki folyton leugatta, becsmérelte) alkatrészként vett a 175-ös CZ-jéhez egy másikat alkatrésznek, akkor indult be a fantáziája. Megtetszett neki a motorok világa, ami akkor, a rendszerváltás környékén még teljesen másképp nézett ki. Megcsinálta az A1 jogsit, nem szórakozott a segédmotoros papírral, és első motorja egy rendszámos S51 lett. Imádta. ...

Előre is bocs az állatvédőktől! Őszintén rajongok a macskákért. A nejem meg inkább kutyás. Most nincs macskánk már régóta, kihalt sajnos a Nagy Dinasztia... jelenlegi kutyánk, Sir Lancelot a korábbi helyén versenyt kellett vívjon a kajáért egy macskával, így nem tűri őket. Pedig egy falusi háznál, ahol termények vannak, azér köll egy macska no. Jó, ha van. Csak legyen jó egerésző. De a mi Lacink (rosseb mondja állandóan ki a teljes nevét) nem tűri őket, habár már nem kell szűkölködnie kajában. Még ...

Off the malaria!
Nagyon sokat gondolkoztam, megírjam-e ezt a blogot. Idézhetnék saját versemből:
„…mondd mi jobb Neked / Undorban látni utad / röviden, míg lángja tart / vagy boldog sötétben bután / vakon botladozni át / azon, mit meg nem látsz / meg nem égetve kezed / igen, gyufaláng vagyok…”
Ne haragudjatok, mellőzöm szokásos tájszólásomat, ami mindig jellemző rám, ha jól érzem magam. Most nem érzem jól magam. Több dolog miatt sem. Mindjárt ...