spéti
Végre idén először motorozhattam!
Szerző:
, Időpont:2010.03.22. 16:54 (294 Olvasás)
Mivel nem kicsiny hazánkban melózom, így mostanság csak azért rimánkodtam csendesen, hogyha végre hazakerülök legyen már kicsit jó idő. Az égiek meghallgattak, persze gyorsan ki is kellett próbálni a kicsikémet, egész télen pihizett, itt az idő a mozgásnak. Aksit újat kapott, úgyhogy egy pöccre indult is, de valami mégsem stimmelt, nagyon pörög, gondoltam az alapjárat, sebaj mindjárt kész és mehetünk. A párom és a nagyobb "testvér" már indulásra készen, én még tökölődtem kicsit. Meg kell hagyni, alig fértem a bőr gatyóba, sürgősen le kell adni pár kilót futott át az agyamon.De most nem számított az sem, hogy kicsit szűk, kicsit kényelmetlen a ruhám. Az idő csodás. Végre érzem alattam a lóerőket, de mégis valami furcsa. Tisztára olyan érzésem volt, mint egy csont kezdőnek, váltásnál felpörög, de mi baja lehet, na majd ha megállunk kérem a tapasztaltabb párom véleményét. Hát az eredmény több 10ezer forint ki a zsebemből. Hát kicsit elvette a kedvem, ja meg új gumik is kellenek, a régi elég viseltes. Aztán még csak pár km-et mentem.
Most úgy egy 100-asnál járok, de még nincs vége.
Na nem is ez a lényeg, végre motorozhattam idén, még ha kicsitis a járgányom, de mindjárt meg lesz gyógyítva és akkor jöhetnek a km-ek is.
Szombaton volt a Lovas Színház évadnyitója. Ötéves jubileumi gálaműsor és egy szám erejéig páran motorosok is felléptünk.
Verona (Rómeó és Júlia), Öt éve már, hogy először léptem át a lovarda kapuját, de a fellépések utániugyanolyan vérpezsdítő még most is. Az előadás után buli hajnalig. Nagyon hiányzott már ez a kis csapat. Többször elhatároztam, hogy kipróbálom a lovaglást, de még mindig túl nagyok a lovak, ja és azért saját akaratuk van. Maradok a saját "lovaimnál"
Profil oldal
Jelöld a blogot olvasottnak
