spéti

Ez az én kis történetem!

Hát igaz nem vagyok mai csirke, de motorra jogsit hat éve szereztem. Még régen valamikor volt robogóm, az idejét már nem tudom. Ja meg tizenévesen imádtam a mocikat, az akkori páromnak volt egy MZ-je azzal járkáltunk, kocsi nem lévén. Aztán jöttek a gyerekek és a moci feledésbe ment. Na úgy adódott, hogy elváltam, de rá nemsokára összejöttem a mostani férjemmel, ennek már 19 éve. Őt régen úgy ismertem, mint őrült motorost, na és persze aki az ablakunk alatt bőgeti a mociját, mert a szomszédék lányának csapta a szelet. Dühös voltam rá ,igaz akkor még azt se tudtam hogy hívják ki Ő , csak annyit, ha lefektettem a lányom aludni akkor biztos felkelti. Igen öntörvényü illető volt. Hát megfordult néha a fejemben, hogy nyakonöntöm egy vödör vizzel, ha nem áll odébb.

Na szóval kicsi a világ Ő lett később a férjem. Igen nehéz életünk volt, mindketten elváltunk, gyakorlatilag semmink nem volt, csak gyerekek. Neki kettő után szigoruan a 40 százalékot levették a fizujából, Én alig kaptam valamit a kettő után. Na így kezdtünk új élete.
Valahogy túléltük a válságos időket, kezdett kicsit jobban menni, nőttek a gyerekek, persze rettentően sokat melóztunk. Történt, hogy mindegyik gyereknek segítettünk a kocsihoz jutásban, nem kell drága járgányokra gondolni. Na épp a fiam kocsijának az eredetiségét vizsgáltattuk, mikor az üzletben kicsit szétnéztunk. Hát ott voltak mocik is. Az egyik ilyen csoda nagyon megragadott bennünket.Igaz egy Keeway 250-es volt, de az nekünk akkor az álom volt. Megbeszéltük veszünk egyet, az ára is elfogadható, igaz nem egy márka, de mégis motor, mivel a párom már nagyon rég nem ült mocin, gondolta egyenlőre elég.Megjegyzem nagyon sokan 20-30 év kihagyás utás simán bevállalnak egy nagyobb mocit, pedig nem ártana óvatosabbnak lenni.

Hát a helyi "motorosok" le is néztek bennünket azt hiszem a járgányunk miatt, nem esett valami jól, de ez van.
Na kellett ruha, csizma, bukó, ugye mondanom sem kell rettentően sokba került mire mindent beszereztünk. Hát jártuk az országot ketten a kicsi gépünkön, történt, hogy épp Kunmadarasra mentünk és előztönk egy kamiont, na akkor ott elhatároztuk , persze külön-külön, egymástól függetlenül, hogy kell egy nagyobb gép. Talán életemben nem féltem annyira, ránk jött a kamion, a kereke a fejemnél volt, de szufla meg nem volt a motorban.
Ezt követően elkeztünk "igazi" motrokat nézni. A választásunk egy Yamaha Dragra esett. Na ezzel a mocival rettenő sokat túráztunk, nagyon szerettük.Tökéletesen elégedett voltam akkor a hátsó üléssel, na most már tudom "benzintyúk a titulus"

Egy szép nyaraláson a párom kicsit többet ivott, és tett egy felelőtlen kijelentést, kicsit nagyképűen!

Ha levizsgázol veszünk neked is saját mocit.Szerintem nem gondolta volna, hogy el merek menni, de tévedett. Igaz azóta többször mondta már nagyon büszke rám.
Hát több se kellett. Ez 2004 őszén volt. Azért nagyon meggyűlt a bajom a vezetéssel. Az első amit meg kellett tanulni, hogy legalább szinte nulla sebességgel egyenesen tudjak menni. A rutin volt maga a rémálom.De elsőre sikerült a vizsgám. Novemberben már kezemben a friss jogsival, akkor épp még jó idő volt, ja és volt saját 250-es Marauderem.Ugyanis a párom beváltotta ígéretét!
Az első utunk a Tatabányai Turulhoz vezetett. Azt gondoltam majd kettecskén elgurulunk egy darabon, de a haverok jöttek mind. Volt is lámpalázam, meg féltem is, de annak ellenére büszke voltam magamra.44 évesen mororjogsit szereztem, azért ez nem semmi. Szépen indult a motoros pályafutásom. Volt egy dőlésem is, de ez csak a rutintalanság következménye volt. Útszélén álltunk meg pihenni és nem néztem meg a padka szilárdságát, mire erre rájöttem félig leszálltam a mociról és eldőltem mint egy zsák.Ott megtanultam egy élete.
Hamar kiderült kevés nekem az A korlátozott, kellene picit nagyobb gép, de arra viszont nem jó a jogsim, na újra tanfolyan, de már a nagy A-ra. Ott kapásból egy bordatöréssel kezdtem, hát ugye nem mindegy,hogy egy kis chopper, vagy egy igazi túragép van a segged alatt, erre hamar rájöttem.Nem adom fel, mit nekem bordatörés, volt már. Úgyhogy visszaültem és mehetett a rutin, de már jobban figyeltem és tiszteltem a lóerőket. Sikeresen levizsgáztam, igaz addígra már ki volt cserélve a mocim. Azóta is az van már négy éve . Hát nagyon jó választás vot, nekem bejött. Lehet könyebb és jobban kezelhető gépek is vannak, de nekem a szívem csücske, lehet régivágású vagyok, de a chopper vagy a cruiser a MOTOR a számomra.
Nagyon sokat túrázun, mindegy, hogy sík vagy hegyes terep, volt, hogy 8 fokba az osztrák hegyekben szerpentinen és szakadó esőben mentünk, nincs panasz, azért ott kicsit féltem, remegett a kezem mikor leértünk és végre megálltunk pihenni.Lassan azért belejövök, de nem bízom el magam. Igaz ismerek olyan arcot, hogy előadja magát és kiderül épp csak megszáradt a tinta a papírjain. Na azokat nem szeretem.

Nem vagyunk autópályás motorosok, ha tehetjük akkor inkább eldugott kicsi utakat keresünk.

Még csak pár szó! Kaptam rengeteg kritikát az úgymond "tisztességes és begyöpösödött" nőktől, Nem éppen jókat.
Hát azért inkább ilyen legyek, lesz mit mesélnem az unokáknak.
Röviden ennyi a kis történetem a motorozásomról