Nokedli az úton

Ott tartottam, hogy az oktató elővette a nagy vasat, az ER-5 ös Kawát... (Nekem az nagynak tűnt és kész.)

Ráültem, és mentem vele pár teszt kört. Nem volt vele gond, bár az MZ-vel szó ami szó jobban ment. Ennek a kupplungja rongyokban lógott képletesen szólva. És ormótlan nagy dög volt. Bedadogott alacsony fordulaton, és nem lehetett vele rendesen kanyarodni.

Aztán, ahogy szaporodtak az elrutinozott közös órák, megtaláltam azt a gázállás, kupplung kombinációt, ahol lehetett velem menni. Kicsit még csúsztatni is tudtam a záró mechanikát a bóják között hogy pont annyi nyomaték legyen amivel még átmegyek.
A következő lépésnek az index megfelelő használata jött... Ezt is csak megszoktam valahogy. Mindössze egyszer dőltem fel, mert eltrafáltam a pálya végi kanyarban egy bólyát. ui. az kb 10 centivel odébb volt, mint megszoktam, és ez máris megzavart. A motort nem dobtam el, csak szépen eldőltem vele, de leengedtem a földre (jezem: 193 kg). Semmi nem tört vagy hajlott el rajta.


Eközben...

A jóbarát, akiről utóbb derült ki hogy motormániás, minthogy mi haverok lettünk volna, jelentkezett hogy vinne engem egy körre a saját muzukimmal. Nokedlin időközben olajat cseréltünk, és átnéztük tüzetesen. Jó formában volt. Nosza hát, menjünk. Felültem mögé, és elindultunk. Megvárta míg szépen bemelegszik, aztán egyszer csak felvisított a bringa, én meg majdnem meghaltam a gyorsulástól. Azt hittem ott lesz a helyszínen végem mint a Twin Peaks-nek. A fejemen a bukó súlyának 10x re hízott hirtelen, és teljes testből előre kellett tartanom magam, hogy ne reszelje le az aszfalt az ülepemet ha netán lecuppanok... Se köpni se nyelni nem tudtam. (Pedig ez csak egy kis nokedli 500-as!)

Az első félelem után az agyamat kellemes adrenalin löket tartotta eufóriában. Nem mentünk gyorsan. 100-110 körül. De azt igen hamar elértük. Eztán jött az az újdonság, hogy nagyon közvetlen a kontakt az aszfalttal. Nincs puha ülés, nincs kasztni. Minden kis kavicsdarabot látni az úton. Ha az autózáshoz hasonlítom, kicsit olyan, mint a tornacsuka után mezitláb sétálni a füvön. Veszélyes (darázs, üvegszilánk, szúrós gaz) de pokolian bizsergető. Direkt, és közvetlen.

Hamarosan meglett a rutin vizsgám, s egy napsütötte vasárnap délután úgy gondoltam ideje volna összetegeződni a saját motorommal...Pláne ha vele akarok menni a forgalmi órákon. (két nap múlva...)

Kezemben a sisakkal, lábamon csizma, és rajtam a kabát... Ezek erőt adtak hogy be merjem egyáltalán indítani. (legalábbis reméltem) Kinyitottam a garázst... A nap épp rásütött a kismotorra. Szép volt (télen felpolíroztam hogy megismerjem mi hol van rajta, meg amúgy is, szebb így), szinte kérte hogy hadd menjen egy csöppet.

Remegő térdekkel kitoltam a bejáróra. Beröffentettem, szép stabil alapjárat... Próbálgattam a kupplungot üresben mennyire kemény. (A kawánál sokkal jobb volt) Bukó fel. Nyeregbe! Kellemes dorombolássá szelidült az alapjárati 1500-as tartomány a sisak hangszigetelése miatt. Kesztyű fel. Lámpa bekapcs. Kormány megfog. Támasztó behajt lábbal. Két pici gázfröccs, a hangulat kedvéért. Egyes...KATT. (sokkal finomabban, mint a sulis Kawa)
Pici gáz, tengelykapcsoló lassan felenged... Elindul... Mosoly a köbön..."motorozok basszus"

A környékbeli pici utcákon róttam pár kört, hogy megismerjem a bringát. Remek volt.

(snitt)
...
Az első forgalmi oktatásra az okató (persze ez másik, nem ugyanaz aki a rutint oktatta) eljött a garázshoz kocsival. Felvettem a fülhallgatós walkie-talkiet, bepréseltem a sisakba a fejem és elindultunk. .."következő lehetőségnél jobbra" és hasonló okosságok nyomán lassan közeledett a forgalmi vizsga időpontja.

Az oktató megfelelően bohém, cél és útvonalak nélkül cirkuláltunk a városban, és néztük a csajokat. ..."ott látod azt a feszes kis barnát? Jobbra? ...vétel..."

Hamarosan jön a forgalmi vizsga. Több órát már nem veszek. Ígérem beszámolok majd a fejleményekről.

Lehet drukkolni.