Nokedli az úton

Odáig szőttem a mese fonalát legutóbb, hogy a garázsban bent állt a GS500. Jogsim pedig sehol...

Ekkor írtunk 2007 novemberét. Keresni kezdtem motoros oskolát. Bújtam a netet, olvastam fórumokat, beszéltem ismerősökkel. Igazából senki nem tudott semmit mondani ami alapján döntést hozhattam volna. Nyakamba vettem hát a várost, és bekilincseltem nem kevés ezzel foglalkozó tanintézménybe. Döntő volt az első benyomás, az ár és az idő, ami alatt a jogsit "ígérték". Ezek alapján ki is válaszottam egy sulit. December közepén befizettem a tandíjat, és megindult az elméleti oktatás. A KRESZ-t elég hamar megoldották. A Vizsgával nem volt gond, januárban mosolyogva ott álltam, hogy akkor most jöhet a rutin.


És akkor kiábrándítottak, hogy "de hát kisfiam, márciusig itt nem lesz semmi sem" Miután összeszedtem az állkapcsomat a betonról, feltettem magamnak a kérdést, hogy EZT miért nem mondták korábban? De nem volt mit tenni, parkoltattam az ügyet. Néha rátelefonáltam a NKH-ra hogy "csókolom, mikor tetszenek indítani a motoros szezont?" "Talán márciusban"- jött a válasz.

Február végén megkezdőtt a rutin. Jippííí. Kiautóztam a rutin pályára, ami Isten háta mögött volt jobbra. Pacsiztam az oktatóval. Rámutatott egy motorra, ami kicsi volt és fekete. (kb. feleakkora ránézésre, mint Nokedli)

Ez volt az: (illetve pont ilyen)



Ráültem. Ösztönösen behúztam a bal oldali kart (nem tudom miért) és gyújtás után megnyomtam az öníndítót. Beindult. Marha jó érzés volt ahogy a fenekem alatt dorombolt az aggregát. (Életem során itt először ültem saját jogon motorra...!!!) Az oktató bizalomgerjesztően mosolygott és közölte, hogy "lehet menni".


Mi? Hova? Hogyan? Melyik a gáz, melyik a fék? Hogy kell váltani???


Az oktató nézett hülyén: MI VAN, TE NEM TUDSZ MOTOROZNI????

(Nem, hát, a fene vigyen el, azért vagyok itt hogy megtanuljak...)


Az oktató szentségelt, hogy má' megint egy mazsola... És elmagyarázta, hogy ők valójában abból élnek,és ahoz vannak szokva, hogy olyanok jönnek ide, akik már évek óta motoroznak, csak nincs jogsijuk. Látszott hogy nem nagyon tud mit kezdeni velem. Azt sem tudta hogyan oktasson. Mondta hogy induljak el, és majd lesz valahogy. Elmagyarázta, hogy úgy kell egyesbe tenni, hogy a bal oldai bigyót lefelé billentem a lábammal. Lenéztem és megláttam egy nyomorult kis pedált.
(Ahhha, EZ lesz az.)

Kupplung kihúz, pedálba belerug... KATT. Pici rántás a motoron... MEGVAN!


Kupplung felenged, pici gáz...Veeeeeeeeee. Elindultam. (Elsőre!!! Sikerrel!!!)


Fényes győzelem... Lassan haladtam előre. Jött a balos kanyar... Bringás rutinnal el kezdtem dőlni... Szépen ment is az ív... Aztán elkezdett fogyni a landület és a sebesség... (uh..oh...) Bringás rutinnal pedálozni kezdtem, hogy legyen lendület. DE EZEN NEM VOLT PEDÁL!!!! Simán kettesbe raktam helyette, leugrottam a kupplungról, a motor leállt én meg a kanyar kijárati ívénél eldőltem, mint az ólajtó.

Persze még a lábam sem tettem le. (máig sem tudom miért nem)


Felpattan, megszeppen. Motor feltámogat. (huh nincs baja) Oktató futva üvölt: "mi a fasznak estéle el bazmeg?" (Jókedvemből..idióta...)


"Változtatunk a dolgon", mondta. Bement a sufniba ahol az iskola motorjai laknak... Előtolt egy 1981-es gyártású téglapiros 250 es MZ-t. Berúgta. "Ülj rá, és menj pár kört a pályán". Minden ugyanott van mint a másikon. Fog menni?


Fog.


Ráültem. Egészen más volt. Egyenletesebben húzott, bár félelmetes, megvadult kávédaráló hangja volt. Lötyögött minden 1500 as fordulat alatt. A fék is felejtős volt, de mégis sokkal jobban éreztem magam rajta mint a kis Yamahán . Ennek volt súlya. Volt kanyarban alattam valami. Éreztem a gépet.


Aznap csak a hármas pályát gyakoroltam...tudjátok az amikor "U" betűt kell motorozni. (Alul csatoltam a rutinvizsga útvonalát, nézzék meg akik már nem emlékeznek milyen is volt az)

A következő órák során szépen gyakorlotam. Nem volt semmi baj. Ment már mindhárom pálya. Az oktató ekkor előszedett egy nagyobb paripát, egy ER-5 ös Kawát...

Ráültem. Elindultam... Olyan volt, mintha egy matchbox helyett egy vasalóval akartam volna kisautózni.
Nehéz volt, nem bírt kanyarodi... ha elvettem a gázt, dadogni kezdett, és iszonyat beteg, harapós volt a kupplung...


Hogyan barátkoztunk össze a Kawával? És Nokedi mikor mutatkozott be?


a következő részből kiderül...


...to be continued...

ps: így is túl hosszú bejegyzés lett.