nyitu

Történt, hogy szombat reggel ragyogó napsütésre ébredtem és kitekintve az ablakon, a felhőmentes kék égbolt látványától elkezdett bennem bizseregni a motorozhatnék. Végre eljött (számomra) az első olyan nap, amikor elérhető közelségbe került a közel négy hónapos kényszerpihenőre kárhoztatott mocim (Suzuki SV 650) reaktiválása.

A történeti hűség kedvéért meg kell jegyeznem, hogy az ébredésem Százhalombatta egyik szállodájában volt, miután előző este céges viszonteladói találkozón vettem ...

Szeretett fővárosunkban nap, mint nap érnek bennünket olyan hatások, melyek az érzelmi sivárság és az elhidegülés felé vezető út alapját szolgáltatják. Az már szinte lerágott csont, hogy figyelmetlen és agresszív emberekbe botlunk lépten-nyomon (de jó volna némelyikbe belerúgni!).


Nem szeretnék senkit sem megbántani, de úgy tapasztalom, hogy minél nagyobb egy város, annál több a szemét! És ez a szemét itt a szó minden értelemben megmutatkozik.


Szóval, szinte ...

Időnként úgy érzem, hogy menthetetlen ez a Világ, de főleg a „szűkebb” környezetem, a „szépséges” Budapest. Azt tapasztalom ebben a nagy magyar olvasztótégelyben, hogy 1,5-2 millió, a másiktól elkülönülő ember próbálja élni a saját kis életét.

Sokszor olyannak tűnik az egész, mint amikor a kis hangyák futkároznak látszólagos rendben. Néha összetalálkozik két egyed (ami vagy a hangyaértelem kibontakozásának a jele, vagy csupán egy pillanatnyi zavar a rendszerben), de olyat én még soha ...

Sokszor felteszem magamban a következő kérdést, amit eddig még sajnos nem sikerült megválaszolnom : miért van az, hogy a véleményt formálók között mindig vannak „fikázók”?

Véleménye mindenkinek van (egy érző, gondolkodó embernél ez természetes), de miért kell ennek mindenáron hangot is adni? Ráadásul mindezt többnyire nem saját (valódi) néven és még véletlenül sem személyesen, a fikázás tárgyát képező személynek irányítva.

Olvasgattam itt-ott (ez esetben itt) a fórumokat ...