Gyöngyusz

Néha kezdem azt hinni, hogy az előbbi nem létezik, ám az utóbbi egyre gyakoribb, vagy csak én vonzom be magamhoz az átverős fajtáját.
Az óvodában, és általános iskola kezdetén kialakult barátság inkább pajtásság volt, és nagyban múlott azon, hogy kinek milyen játékai voltak, kinek a szülei rendelkeztek színes TV-vel, kinek a kempingbicóját lehetett kölcsönkérni, stb… érdekpajtásságok, amelyek abban az életkorban még elfogadhatók voltak, ám azért nagy valószínűséggel a többség jelleme már ott, és akkor megmutatkozik, amikor még csak pajtási kapcsolatokról van szó.
Itt még nem igazán vannak szűkebb baráti csoportok, inkább mindenki mindenkivel jóban van, nem alakultak még ki igazán olyan ellentétek, amelyek a halmazt több klikkre bonthatják, ám az idő elteltével ez elkerülhetetlenné válik.
Ahogy idősödnek a gyerekek, lassan kialakulnak a klikkek, illetve az irányító, és alárendelt szerepek. Megfigyelhetővé válik, hogy vannak olyanok, akikből önjelölt, vagy mások által „megszavazott” vezető válik, és a többség eköré a vezető köré csoportosul.
Ki azért, mert szeretné, hogy ha a vezető körüli „fényből” neki is jutna, ki azért, mert valóban szüksége van arra, hogy valakit követhessen… stb.
Nem mindenki csoportosul a vezető köré, de általában mindenki tartozik egy csoporthoz, vagy pedig kialakít maga köré egy csoportot. Aki mégsem, és egyedül támasztja a falat a folyosón nagyszünetben, és különcnek, furának számít... holott lehet, hogy csak a helyét nem találja. Az empatikusabb gyerekek ilyenkor segítő kezet nyújtanak neki a csoportjukba való beilleszkedéshez, a kevésbé empatikusak viszont állandó gúnyolódásuk céltáblájának nevezik ki.
Az idő elteltével egyre nagyobb jelentőséget kap az, hogy a csoportban ki milyen nemű, így a baráti kapcsolatokból szerelmek is kialakulhatnak, illetve barátságok szakadhatnak meg akár a nemek közötti, valamint a másik nem miatti harcok okán.
Felnőttkorban már végtelen sok ok miatt szakad vége korábban barátságoknak hitt emberi kapcsolatoknak… nincs is értelem példát felhozni, mert valóban bármi lehet. Még olyan dolgok is, amire sose gondolna az ember… apró-cseprő dolgok, amik nem fontosak… de a másik fél lehet mindent megtenne érte, hogy elérje, megszerezze azt a bizonyos dolgot, mi kell neki.
És ezért elég sok mindenre képes, és nem nézi, hogy a korábban barátjának nevezett embernek mit okoz… nem érdekli a másik fájdalma, döbbenete, csalódása… lényeg, hogy Ő elérje a célját, ha kell, átgázolva a másikon… és másokon is akár.
Nehéz felnőttkorban barátságot kialakítani… talán egyenesen lehetetlen. És minél többször éri az embert csalódás e téren is, annál bizalmatlanabb az újdonsült ismerőseivel szemben, akik lehet, hogy nem ezt érdemlik.
Felnőttkorban mások a fontos dolgok… már nem az számít, hogy xy odaadja a piros lapátját, hogy a homokozóban használhassam… ma már az számít, hogy a barátom valóban a barátom legyen.
Mitől számít barátnak valaki?
Ezt mindenki maga dönti el, hogy neki mi igazán a fontos, hogy Ő miért mondja rá azt valakire, hogy barát… nem vagyunk egyformák, kinek magasabbak, kinek alacsonyabbak az igényei.
Ha új emberekkel találkozol, nem tudhatod, hogy kiből lesz barát, mert optimális esetben mindenki egyenlő eséllyel indul, és Te is hasonlóképpen vagy jelen másoknál. Optimális esetben...
Mindig lesznek olyanok, akiknél nem így van… akik végzettség, akár bőrszín, vagy vallás, és egyéb megkülönböztetés miatt eleve esélyt sem adnak az Ő „köreiken kívül lévőknek”… de a „körön kívüliek” járnak ezzel igazán jól.
Évről-évre komolyabban vettem a barátságot az életemben, és azt kellett észrevennem, hogy az idők folyamán elég sok barátnak hitt ember eltűnt az életemből. Konkrétan az idei évben történt a legnagyobb lemorzsolódás, de ennek is biztosan megvan az oka. Bár van olyan barátság, amit sajnálok, hogy már nem az... de talán még menthető.
Talán én is kevésbé vagyok már toleráns, mint régebben.
Talán már sokkal kevesebb emberre gondolok úgy, hogy igen, Ő valóban a barátom.
Talán már rájöttem, hogy nem a mennyiség, hanem a minőség a fontos.
Talán magasra tettem a lécet.
Sose értettem, miért kell hazudni a másiknak… miért kell átverni… miért kell fésztufész jópofizni, és közben a háta mögött mást állítani róla… miért kell érdekből barátnak nevezni... stb.
Amikor rádöbbensz, hogy egy barátnak hitt emberrel megint kevesebb van, az fáj… és felteszed a kérdést, hogy de miért?... hát ja… választ úgysem kapsz, de legalább tudod, hogy az illetőnek hol a helye az életedben, és a „körön kívüliként” jót mosolyoghatsz azon, hogy az adott „körön belül” milyen álbarátságok születnek.
Barátságok… csak azért, hogy tortából nekik is jusson egy szelet
Mókás látni, hogy ha valaki egy kis hatalomhoz jut, hogy megváltozik az emberek hozzáállása… hirtelen sok barátja lesz, leginkább olyanok, akik korábban nem kedvelték, és körbeveszik a talpnyalók, emberünk persze ezt élvezi.
Ez számomra a legérthetetlenebb, ugyanis miért változna meg a véleményem egy emberről, aki mondjuk egy csoport vezetője lesz?
Miért állnék vele össze, ha a véleményem róla továbbra sem változott?
Ha valaki hirtelen meggazdagszik, mondjuk nyer a lottón, akkor is rögvest előkerülnek a régen nem látott emberek, akik hirtelen barátjuknak nevezik Őt, és az Ő barátainak magukat.
Ha valakiből egy műsor „sztárt” csinál, és a képe megjelenik az újságokban, szintén előkerülnek az ismeretlenek, akik egyből szeretnének hozzátartozni, a barátai lenni.
A barátság nem kötelező, nem kell mindenáron kialakítani… ha nem megy, ne erőltesd, ha nem megy őszintén, ne akard a barátomnak nevezni magad. Szerintem ezt egy páran így gondoljuk… érdekbarátokra a normálisabbjának nincsen szüksége… vannak akiket viszont ez tart a víz felett, mert maguktól senkik lennének, így is azok, ám a talpnyalóik hamis biztonságérzetet szolgáltatnak nekik, hogy Ők valakik… pedig sajnos nem, de mire erre rájönnek… ha egyáltalán rájönnek.
Az ilyen torták, mint pénz, hatalom, hírnév, stb, úgy vonzzák a szeletre vágyó embereket, mint a romlott hús a döglegyeket… hát nálam ez nem jön be, ugyanis a romlott húst kidobom, a döglegyeket meg lecsapom.
És végül, de nem utolsó sorban köszönöm a BARÁTAIMnak, hogy így nevezhetem Őket, nagyon szeretlek Titeket, és boldog vagyok, hogy vagytok!