Nem besorolt

és nagyon feszeget belülről ez a blog dolog. Nem tudom, mit akarok mondani, de a Főnöknek odabenn közlendője van, meglátjuk, mi sül ki belőle. Tavaly lezárult életemben a 7x7. ciklus, és kezdődött az új életfázis. Elmorfondíroztam,hogy sikerült az újrakezdés, mi is változott? Új életemben lettem-e megértő, el- és befogadó? Egységként vagy egyedüllétként élem-e mindennapjaim? Elfogadok-e másokat olyannak, amilyenek? Szeretem-e a családtagjaimat önmagukként, vagy még mindig az eszmeképeket ...

Nem írtam már jó ideje a kedvenc netes közösségem blogjába /van több is, de ez a kedvenc/, gondolataim már a nemsokára elérkező adventi időszak befelé fordulásán jártak. Rakosgattam a könyveket, fontolgattam a molyolni való témákat, amivel a sötét, csendes estéken egy árva mécses lángja mellett elmélkedhetem, de hirtelen azt vettem észre, hogy erősödő impulzusok érik békevágyamat. Először is ott volt a fotózás. Drámai esemény indította útnak a jótékonysági kezdeményezést, melyről olvashattok a ...

elsötétült a gps képernyője. Nézem kérdőn a férjem hátát – akkor már ő vezetett, mert én teljesen lefáradtam az izgalomtól -, látom, vonogatja a vállát. Felkocogtunk a hegyre, a völgymenetben érzem, egyre húzódunk az út széle felé. Arany ember! – gondoltam-, utat ad a csapat még nálunk is jobban lemaradt tagjainak, mikor hallom, hogy nem hallom a motor hangot! Miért állítottad le? Ő aztán nem, leállt. Anyám borogass, gurulunk az ötszáz kilós döggel lefelé, a motor meg nem ...

Úgy, de úgy tudtam, hogy CsaM-os sálban veletek kellett volna motoroznom a hétvégén! De nem, én engedtem az unszolásnak, és elmentem a cseh túrára. Pedig eskü’ nem akartam, de megígértem a férjemnek, barátoknak, így csillogós-villogós szépre glancoltam Terkát, felültettem hátra az Embert, és csütörtök reggel elindultunk. Annyira lekötött a vezetés élménye, hogy nem figyeltem fel az intő jelekre, pedig már induláskor jöttek: 5 km után szólt a férjem, otthon hagyta a térdvédőjét. ...

Nikóca azt írta az egyik fórumon, hogy ők már menekülnek a húsvét elől, mert nem olyan már, mint régen. Igaz - gondoltam, - mi is inkább zárjuk már a kaput húsvétkor, nemhogy hívogatóra tárnánk a barátok, ismerősök előtt. Emlékszem, lánykoromban már hetekkel azelőtt izgatottan azt tervezgettem, melyik felsőt vegyem fel, időben felkeljek, mert Feri bácsi, apu barátja nagyon korán érkezik, vajon melyik srác jön el meglocsolni stb. Most pedig boldog-boldogtalan becsenget idegenekhez, na nem jó egészséget, ...