brigó
cseh túra 2.
Szerző:
, Időpont:2011.05.29. 22:36 (138 Olvasás)
elsötétült a gps képernyője. Nézem kérdőn a férjem hátát – akkor már ő vezetett, mert én teljesen lefáradtam az izgalomtól -, látom, vonogatja a vállát. Felkocogtunk a hegyre, a völgymenetben érzem, egyre húzódunk az út széle felé. Arany ember! – gondoltam-, utat ad a csapat még nálunk is jobban lemaradt tagjainak, mikor hallom, hogy nem hallom a motor hangot!Miért állítottad le? Ő aztán nem, leállt. Anyám borogass, gurulunk az ötszáz kilós döggel lefelé, a motor meg nem indul be. Röpke fohászok mackósajtok előtt, próbálgatás, csattogás, durrogás, egy-egy henger néha dolgozik. Átgurultunk a cseh határon, motor megint leáll, de az őrangyal még néhány szárnylegyintéssel behessentett egy benzinkúthoz. Telefon a többiek után – Hilfe!Help stb.-, persze mindenki a néhányadik sör és Becherovka után van. Mi van? Hát, talán aksi!? Ottani motorból akku kiszed, safety car elhoz, út mentén szamárbőgéstől kísérve beszerel, hurrá, mehetünk! Szép tájak elsuhannak, flancos szállóhoz érkezés, index balra, fordulás a parkolóba, puff, Terka leáll, és többet el sem indul. Anyázás, betolás, rohadtnagy akkuleszívó bendő és segg szídás,
leponyvázás, vacsora. Holnap indulna a túra, de nem nekünk. Eső persze zuhog, mintha dézsából öntenék, de ezek a fazonok ide motorozni jöttek, tehát el fognak indulni, vagyis gyorsan kell intézkedni. Szerencsére nagyon-nagyon sok segítőkész új és régi ismerős volt ott, és a szervező előtt is le a kalappal! Van-e és merre autóvillamossági szerelő, ki vezet el oda, mivel, hogy jut oda a motor, kinek van autója, vontató kötele? Parádés volt, amint lasszóvégre kaptuk a trájkot, és elvontattuk a helyi tsz (fiatalabbak kedvéért: termelő szövetkezet) fészerre hajazó műhelybe. Szerelő meregeti a szemét, de hozza a műszert, és bár csípte a szemét a szája sarkából felszálló cigifüst, száz százalékra állította, hogy nem tölt a generátor. Megcsinálná-e? Egy Hondáét???? Áááá, dehogy, majd berendeli a 60 km-re levő márka szervizből – hétfőn. Köszöntük nagyon, pányva vissza, hazahúzás. Mivel kb. 1000 km-t tettünk meg elkészülte óta, meginterjúvoltuk a madzag bekötögető emberkét, van-e ötlete. Volt. Nem vizibusz ő, hogy szakadó esőben, parkolóban zsinór kuszálódást, zárlatot firtasson! Iziben felaggatja az utánfutót, és hazahozza a cédát! Másnap reggel indul is, csak nincs vonóhorog az autóján.
Vonszoló autó kerítés, szárazra törölközés, kivételesen pikoló barna sör, már csak a hagyomány kedvéért is, elvégre cseheknél vagyunk (most sem ízlik), alvás. Megtört, bánatos tekintet indulásnál, két jószívű klubtárs –Na, gyertek, elviszünk hátul!-, és részt vehettünk az aznapi túrán. Csodásan felújított kisvároskák, várak, gondozott utak stb., nagyon jó volt. Eső persze esett, miért is ne esett volna, esőcucc ide-oda, délutánra igencsak vizesek voltunk. Drágámék előbb hazairamodtak, mert esedékes volt a szerelő érkezése, mire a várnézegetésből hazakeveredtem, már feltuszkolták Terkát a trélerre, és elindultak vele haza. Én este átvehettem a túra szervezőitől a totál lúzereknek járó Hoppá!- díjat, ami legbénább résztvevőt illeti, és már alig-alig kaptam agylobot, mikor megláttam, hogy bár a Zuram kocsival ment haza, szinte az összes összekészített cuccunkat otthagyta a szobánkban.
Egy hazafuvar ígéretével és a reménnyel, hogy a fuvaros motorjában tudunk helyet préselni a mi holminknak is álomra hajtottam gondterhelt fejem. A mai út eseménymentesen telt, a férjem is átvett Pest határában egy benzinkútnál, és még félúton az is eszembe jutott, hogy anyám szülinapja van, még ajándékot is kell vennünk… És mire jöttem haza? A gyerek már nagyon vagány, és hiába mondta az anyja, mint a verkli, hogy „vizes úton ne nagyon döntögess, lassabban menj bla-bla-bla”, persze, hogy eső után kell motorozni a haverral, és – naná! – kicsúszott a körforgalomból Kicsigával, mint, ha taknyon járt volna! Szerencsére a kabát rajta volt – a hiánya miatt már többször életveszélyesen megfenyegettem!-, így csak a csípőjét ütötte meg. Meg a motor egész bal oldalát végignyúzta, de még a kormányvég is félig lekopott.
Szóval, mozgalmas napok voltak, és most aztán agyalhatok, miről is szólt ez a hétvége.
Profil oldal
Jelöld a blogot olvasottnak
