Nyilván nem. Mégis javarészt magamnak köszönhetem, hogy most egykézzel klimpírozok.
Mert ugye, semmi vész, három múlt, de úgyis motorral megyek, simán beérek ¾ 4-ig az Oktogonhoz, leadom a szervizbe a telefonom ( harmadszor, mert bár a nemóccsóból való, működni azt kispolgári ), ha várni is kell, onnan simán pontos leszek ½ 5-re a Mom Parkba. Késni utálok, 4-kor zárnak, utána az Ezeréve Barátnőm vár, szóval hajrá. Szigetfalváról, helyismerettel, gyerünk, simán belefér.
...

Mától tavaszt hirdettem !
Komolyan ! Mindig március 15-től számitom a tavaszt, ha kisüt a nap, ha nem.
Ma 16-a, tehát tavasz van !
Következésképp ma muszáj volt motorozni végre egyet ! Nohát, szépen sütött a nap, gondoltam minek agyonöltözködni, hajrá ! Úti cél : majd amerre kanyarodik az út. Persze telefonok, Paci hivott Dányba, de ő dolgozott, gondoltam nem zavarom. Sebaj, eszembe jutott egy régi barátom, egy ideje igérgetem, hogy beugrok hozzá, hát itt a remek alkalom. ...

Láthatatlan Kiállítás

Még éppcsak kinőve bakfis koromat gyakran jártam Zuglóban a Stefánia út környékén busszal. Gyakran egy buszon utaztam egy kedves párral, akiket én csak Babaarc és Mufurcka néven emlegettem magamban. Mert a lánynak igazi, gyönyörű, szinte tökéletes porcelánbaba arca volt ( ha picit kisminkeltem volna semmit nem különbözött volna Anyukám réges-régi porcelánfejű babájától ), a fiú pedig folyton morgott valamiért. Mindig a fiúnál volt a fehér bot. Hogy miért jegyeztem...

Szülinapom van. 37-edszer. Prímszám. Nem mintha bármi jelentősége volna.
Nem szeretem a szülinapom. Mindig azt várom, hogy ez a nap az enyém lesz, különleges lesz. De sosem az. Sosincs meglepetés buli, vagy bármi szokatlan, vagy izgalmas, nemhogy eget-rengető ! Persze telefonok, sms-ek, meg torta, virág, bonbon. Rengeteg kedvesség, jókívánságok. Nem becsülöm le ezeket, sőt, nagyon is nagyra értékelem ! De én azt szeretném, ha különleges lenne.
Aztán elmúlik, véget ér ez a nap is, és...

Pofára estem …
Nem szó szerint persze, de mégis. Azt hittem jó lecke volt.
Mentem egy csúnya péntek reggel dolgozni. Szakadt az eső. No de sebaj, gúnyám bírja, én sem vagyok cukorból, hát hajrá, előre.
A Soroksári úton megpróbált szívózni velem egy sötétzöld Pözsóscsaj-a-férje-kocsijába. Megnéztem a „motorosok vigyázok rájuk” matricát a hátulján, aztán ott hagytam. A rakparton már nem jutottam túl. Konkrétan még a Petőfi híd előtt akkorát sikerült esnem mint az a sokat...