boncadóri

Meseország : Luxemburg

Egyszer volt, hol nem volt egy gyönyörű, dimbes-dombos táj, s azon egy kis hercegség. Királyságnak csak jóindulatból nevezték őket, de nem zavart ez ott senkit, boldogan éltek, művelték a földjeiket, nevelték gyerekeiket. Nem akartak ők háborúzni, ha mégis csatazaj dúlta fel csodás környéküket az nem önhibájukból történt, egyszerűen csak átcsapott felettük a történelem vihara. Miután elült az égzengés és világégés rögvest nekiláttak az újjáépítésnek, így mostanára ...

Történt egy szép áprilisi napon, hogy valaki, valamiért az én (egyik) rendszámommal látta jónak ellátni a motorját. Aztán ugye sietős volt a dolga és kissé a sebességhatárt is jónak látta túllépni. Ezért ugyan nem kárhoztatom, magam is megteszem néha ( vagy ezt inkább ne feszegessük ). De hogy az én rendszámommal ? És én ott se vagyok ?
Most indul a levelezgetés, ki volt, hol volt, egyszer volt, hol nem volt.
Nem túl szép dolog, akárhogy is nézzük. Lehet, hogy vétlen, esetleg valami ...

Nyilván nem. Mégis javarészt magamnak köszönhetem, hogy most egykézzel klimpírozok.
Mert ugye, semmi vész, három múlt, de úgyis motorral megyek, simán beérek ¾ 4-ig az Oktogonhoz, leadom a szervizbe a telefonom ( harmadszor, mert bár a nemóccsóból való, működni azt kispolgári ), ha várni is kell, onnan simán pontos leszek ½ 5-re a Mom Parkba. Késni utálok, 4-kor zárnak, utána az Ezeréve Barátnőm vár, szóval hajrá. Szigetfalváról, helyismerettel, gyerünk, simán belefér.
...

Mától tavaszt hirdettem !
Komolyan ! Mindig március 15-től számitom a tavaszt, ha kisüt a nap, ha nem.
Ma 16-a, tehát tavasz van !
Következésképp ma muszáj volt motorozni végre egyet ! Nohát, szépen sütött a nap, gondoltam minek agyonöltözködni, hajrá ! Úti cél : majd amerre kanyarodik az út. Persze telefonok, Paci hivott Dányba, de ő dolgozott, gondoltam nem zavarom. Sebaj, eszembe jutott egy régi barátom, egy ideje igérgetem, hogy beugrok hozzá, hát itt a remek alkalom. ...

Láthatatlan Kiállítás

Még éppcsak kinőve bakfis koromat gyakran jártam Zuglóban a Stefánia út környékén busszal. Gyakran egy buszon utaztam egy kedves párral, akiket én csak Babaarc és Mufurcka néven emlegettem magamban. Mert a lánynak igazi, gyönyörű, szinte tökéletes porcelánbaba arca volt ( ha picit kisminkeltem volna semmit nem különbözött volna Anyukám réges-régi porcelánfejű babájától ), a fiú pedig folyton morgott valamiért. Mindig a fiúnál volt a fehér bot. Hogy miért jegyeztem ...