Jogosítvány, mint olyan, a nagy "A"
Szerző:
, Időpont:2011.05.26. 15:29 (205 Olvasás)
Fura érzés volt, mert a sikeres forgalmi vizsgám után nem éreztem azt az örömöt, megnyugvást, elégedettséget, boldogságot, amit kellett volna. Ennek több oka is lehetett. Az egyik, hogy másfél héttel azelőtt, az első sikertelen vizsga - szerencsétlen véletlenek közjátéka, fa által eltakart egyik tábla, kanyarodó busz által a másik, egy, a motorozó csajokat alapjáraton utáló vizsgabiztos, 5 másik vizsgázó, akik már évek óta motoroznak; a viszonyítások és a statisztika - után talán szinte már elvártam, hogy sikerüljön, nem adtam magamnak más lehetőséget. A másik pedig...
Borzalmasan csalódott voltam és szomorú, de tovább csináltam, még nagyobb erőbedobással, hogy másfél héttel később végre sikerüljön letudni a papírmunkát is. Ez annyira jól sikerült, hogy mivel nem Pesten volt a vizsga és egy vidéki sulihoz mentem tanulni, ezért aznap 100 km-t mentem a motorral, amiből max. 15-20 volt a vizsga része, mert előtte el kellett vinnem a motort A-ból B-be.
Ez a vizsgabiztos egy tünemény volt, már a kisugárzása is érezhetően pozitív volt, plusz, egyedül rám kellett figyelnie, jó meleg volt, nem stresszeltem, mert nagyon fáradt voltam (hosszú volt előtte a hétvége) és még élveztem is.
Miután a vizsgabiztos azzal zárta le a dolgot, hogy nem ad jó tanácsot a későbbiekre, mert nagyon ügyes voltam, belül, a köszöneten kívül nem éreztem a szokásos (magamtól elvárt) érzéseket. Ezután 2 nap is motoroztam még, elmentem megcsináltatni a jogsit, és ma, ahogy megkaptam az sms-t az okmányirodától, hogy elkészült és mehetek érte, megkönnyebbültem.
Éreztem mindent, amit kell: örömöt, elégedettséget és boldogságot. Még meg is könnyeztemszerintem aki esetleg látott az utakon, az idiótának is titulálhatott volna, mert magamban nevettem és közben el is sírtam magam - de csak egy kicsit, mert az érzelmeim a felszínre kerültek. Pláne, hogy az autóm sem mindennapi, mert rossz helyen van a kormány
Szóval, végre azt éreztem, amit kell és elégedett vagyok! Bódogsááááág van!



szerintem aki esetleg látott az utakon, az idiótának is titulálhatott volna, mert magamban nevettem és közben el is sírtam magam - de csak egy kicsit, mert az érzelmeim a felszínre kerültek. Pláne, hogy az autóm sem mindennapi, mert rossz helyen van a kormány 





