Téma: Kiborítanak a csajok!

Eredeti szerző Ancsipancsi

Na igen, de egy igazi Nőt csak egy igazi Férfi tud meghódítani!
Ehhez kell a bátorság, nem a könnyen szédíthető csitrikhez!

Ismét jól beszéltél, buksisimi érte!

Eredeti szerző Ancsipancsi

Na igen, de egy igazi Nőt csak egy igazi Férfi tud meghódítani!
Ehhez kell a bátorság, nem a könnyen szédíthető csitrikhez!

Jó válasz!

Egyik haverom is megerősíti a "csitri-elméletet": ez a korosztály még elhiszi, hogy azért puha és kicsi, hogy ne fájjon...

A csitriknek mi kell?
Legyen vagány, fasza gyerek. Nagyszájú, kötekedő...
Igaz, ha éles a helyzet és valaki visszaüt elszalad, na de ez sokáig nem derűl ki.
Legyen gazdag, de legalábbis el tudja hitetni...
Esze ne legyen.
Az ideális férfi nekik

Majd egy két pofon után, amit az élettöl kapnak rájönnek...

Zsák a foltját, szokták mondani...
Nah, tehát akkor elmondhatjuk, hogy a nagyon csitri, még gyerekagyú csajok is az agyatokra mennek, akik már biológiailag ivarérettek, de agyilag még a homokozóban a helyük.

Érdekes, hogy a pasiknak egy olyan nő kell, aki kinézetre 20, agyilag 30, szeresse imádja őket, de ne lesse minden gondolatukat, ne mosson, főzzön rájuk, mert a végén még vehetik elfele.
Lehet, hogy én vagyok rosszul összerakva, sőt bizonyosan, de a párkapcsolatoknak nem az lenne a lényege (hosszú távon) hogy megismerjük egymást, elfogadjuk olyannak amilyen, ne akarjuk megváltoztatni (ahogy csiszolódik a páros úgyis mindenki változik) és kellő együtt töltött idő után jöhetnek a porontyok. Nem mondom hogy házasodni kell, egyre kevésbé szól arról a házasság, amiről kéne. Én például már csak egy papírnak tartom, ami szükséges, ahhoz, hogy ha történik valami a pároddal ne akarjanak kisemmizni.
És itt visszatérnék ahhoz, amit Twist emlegetett, attól még, hogy nem mondja valaki napjában ötvenszer, hogy szeretlek, az még lehet úgy. Sajnos mára ez a szó már értelmét vesztette, elcséplődött, s valahogy a tinik szükséglete, hogy két randi után mondják a másiknak. Ezért is van tele a net mindenféle képekkel, hogy így cejetlek úgy cejetlek, és a komolya kapcsolat három hónapot jelent. Ettől kapok én szívbajt. Majd kinövik, vagy nem...

Eredeti szerző Yama750

Jó válasz!

Egyik haverom is megerősíti a "csitri-elméletet": ez a korosztály még elhiszi, hogy azért puha és kicsi, hogy ne fájjon...

Na meg a neked is pont annyi időd volt, mint nekem filozófia...

Eredeti szerző Babulu

Érdekes, hogy a pasiknak egy olyan nő kell, aki kinézetre 20, agyilag 30, szeresse imádja őket, de ne lesse minden gondolatukat, ne mosson, főzzön rájuk, mert a végén még vehetik elfele.
Lehet, hogy én vagyok rosszul összerakva, sőt bizonyosan, de a párkapcsolatoknak nem az lenne a lényege (hosszú távon) hogy megismerjük egymást, elfogadjuk olyannak amilyen, ne akarjuk megváltoztatni (ahogy csiszolódik a páros úgyis mindenki változik) és kellő együtt töltött idő után jöhetnek a porontyok. Nem mondom hogy házasodni kell, egyre kevésbé szól arról a házasság, amiről kéne. Én például már csak egy papírnak tartom, ami szükséges, ahhoz, hogy ha történik valami a pároddal ne akarjanak kisemmizni.
És itt visszatérnék ahhoz, amit Twist emlegetett, attól még, hogy nem mondja valaki napjában ötvenszer, hogy szeretlek, az még lehet úgy. Sajnos mára ez a szó már értelmét vesztette, elcséplődött, s valahogy a tinik szükséglete, hogy két randi után mondják a másiknak. Ezért is van tele a net mindenféle képekkel, hogy így cejetlek úgy cejetlek, és a komolya kapcsolat három hónapot jelent. Ettől kapok én szívbajt. Majd kinövik, vagy nem...

Zsák a foltját remélhetőleg megtalálja... Nyilván akit az ilyen dolgok idegesítenek, olyat keres akiben nincs benne. Azt hiszem, ilyen téren a nők naivabbak. "Hozzámentem...Azt hittem, majd megváltozik...elváltunk..." Pedig nem fog senki sem megváltozni, kár becsapni magunkat.
Ez a "szeretlek" dolog tiniként az agyamra ment, okádni tudtam volna tőle, amikor a pasim állandóan mondogatta és elvárta a viszonzást. Utána már a kapcsolat elején leszögeztem, hogy ezt felejtsék el. Ez egészen addig tartott, amíg meg nem találtam azt, akivel nem tudtam betelni és pontosan úgy viselkedtem vele, mint amitől annak idején rosszul voltam... Tudtam, hogy egy nyálas párnak tatrtanak sokan, de egyszerűen ilyenkor nincs megállás. Az ember az idővel változik, az igényei, az elvárásai, komolyodik, érik...és minden partner más hatással van rá, és más hatást vált ki belőle...
A házasság szerintem nem csak egy papír. Fura egy dolog, mert pl. akár egy több éves kapcsolatot is pár hónap alatt szétrobbanthat.-Na, rögtön a negatívum, de ahhoz képest, hogy csak papír elég "agresszív"
Nemrég intéztem az anyakönyvvezetőnél dolgokat és volt ott egy pár, a nő terhes volt, de nem voltak házasok. Egy csomó papírt intéztek, hogy a gyerkőcöt vállalja a hapsi és az ő családi nevét kapja stb. kihallatszott minden, a kérdések állati megalázóak voltak a nő számára szerintem...Lehet, hogy nem tudták, de megkérdeztem és az anyakönyvvezető nem kér pénzt a polgári esküvőért...

Hát, szerintem már eleve halott ügy, ha valaki arra pályázik, hogy a másik "majd megváltozik..." Sose azt szerette aki előtte állt, csak egy álomképet, amit magában dédelgetett a másikról.

Ez így van! Változni, csak az változik, aki akar, nem az, akit kérnek rá! Az a baj, hogy sok nő erre csak késő jön rá, és mégkésőbb lép az ügyben! Ezzel oda a "fiatalsága", szül egy-két gyereket egy olyan embernek, aki meg sem érdemli... És be kell vallani, hogy párt találni gyermekkel még nehezebb, mint általában. Házasság? Boldogságot ez a papír, még nem hoz senkinek, bonyodalmat annál inkább. Nem vagyok házasságellenes, de nem tartom szükségesnek. A házasság az szerintem egy tökéletes kapcsolatnak a megkoronázása kell, hogy legyen, nem egy papír, mert jön a gyerek, vagy, "ha hozzámenyek (elveszem) akkor megváltozik (megváltozok)" reménysugár. Én csak akkor nősülök, ha azt a személyt megtalálom, akivel koronázhatok!

Hát majdnem...
azzal a különbséggel, hogy változni nehéz...
És ha nem tud valaki mindenben változni, akkor az már meg sem érdemel valakit?
Érdekes...
Nem kellene elfogadni a másikat olyannak mint amikor megismertük?
Ha önmagát adta, akkor mért kell megváltoznia?
Miért kell valakit a saját képünkre formálni? Miért kell, hogy elveszítse azt ami Ő maga?

Eredeti szerző Norton

Ez így van! Változni, csak az változik, aki akar, nem az, akit kérnek rá! Az a baj, hogy sok nő erre csak késő jön rá, és mégkésőbb lép az ügyben! Ezzel oda a "fiatalsága", szül egy-két gyereket egy olyan embernek, aki meg sem érdemli... És be kell vallani, hogy párt találni gyermekkel még nehezebb, mint általában. Házasság? Boldogságot ez a papír, még nem hoz senkinek, bonyodalmat annál inkább. Nem vagyok házasságellenes, de nem tartom szükségesnek. A házasság az szerintem egy tökéletes kapcsolatnak a megkoronázása kell, hogy legyen, nem egy papír, mert jön a gyerek, vagy, "ha hozzámenyek (elveszem) akkor megváltozik (megváltozok)" reménysugár. Én csak akkor nősülök, ha azt a személyt megtalálom, akivel koronázhatok!